Jób 30:1-31

Most azonban kinevetnek engem, akik fiatalabbak nálam, akiknek az apját annyira sem becsültem, hogy juhászkutyáim közé soroljam. Mire mentem volna kezük erejével? Hiszen életerejük odalett. Ínségtől és éhségtől legyengülve a kopár földet rágják a már régen elpusztult pusztaságon. Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, és rekettyegyökér a kenyerük. Kiközösítik őket, és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra. Völgyek szakadékaiban kell lakniuk, a föld és a sziklák üregeiben. A bokrok között kiáltoznak, a csalánok alatt gyülekeznek. Bolondok, sőt becstelenek is, akiket korbáccsal vertek ki az országból. És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam. Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. Mert meglazította íjam húrját, és megalázott az Isten: azért viselkednek zabolátlanul velem szemben. Jobb felől csőcselék támad rám, lábamnak gáncsot vetnek, és utat építenek ellenem, hogy megrontsanak. Az én ösvényemet meg elrontják, hogy romlásomat siettessék, pedig nincs is segítőjük. Mint valami széles résen, úgy törnek ellenem: viharként zúdulnak rám. Rémület fog el. Szélvész űzi el méltóságomat, boldogságom eltűnt, mint a felleg. Fogytán van már a lelkierőm, a nyomorúság napjai tartanak fogva. Éjszaka nyilallás van a csontjaimban, és kínjaim nem csillapodnak. Nagy erejével megfogja öltözetemet, ruhámnál fogva megragad. Sárba dobott engem, hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz. Segítségért kiáltok hozzád, de nem válaszolsz. Eléd állok, de te csak figyelsz engem. Kegyetlenné váltál irántam. Erős kézzel üldözöl engem. Fölemelsz, és elsodortatsz a széllel, szétmállasztasz a viharban. Jól tudom, hogy halálba viszel, abba a házba, ahol minden élő találkozik. De a roskadozó nem nyújthatja ki a kezét? Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért? Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt? Bizony, jót reméltem, és rossz jött. Világosságot vártam, és sűrű homály jött. Forr a bensőm, nincs nyugtom, elértek a nyomorúság napjai, Feketén járok, de nem a nap hevétől. Fölkelek, hogy segítségért kiáltsak a gyülekezethez. A sakálok testvére lettem, és a struccok társa. Bőröm megfeketedett, csontom pedig ég a láz miatt. Citerám gyászosan szól, sípom síró hangon.