Jób 28:1-28

Az ezüstnek bányája van, az aranynak pedig helye, ahol mossák. A vasat a földből hozzák elő, a rezet pedig kőzetből olvasztják. Véget vet az ember a sötétségnek, sorra végigkutatja a sűrű homályban és sötétségben levő köveket. Aknát törnek lakatlan helyen, a járókelők elfeledkeznek róluk, az emberektől messze függnek, himbálóznak. A föld, amelyből kenyér terem, odalent olyan, mintha tűz pusztította volna. A zafír kőzetben található, az arany pedig rögöcskékben. Ösvényét nem ismeri a ragadozó madár, a sólyom szeme sem pillantja meg. Nem járnak ott vadállatok, az oroszlán sem lépked rajta. A legkeményebb követ is megmunkálja, a hegyek tövét is földúlja. A sziklákban folyosót hasít, és minden drágaságot meglát a szeme. Eltömi a beszivárgó vizet, napvilágra hozza, ami rejtve van. De a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye? Nem ismeri értékét a halandó, nem található az élők földjén. A mélység ezt mondja: Nincs bennem! A tenger ezt mondja: Nálam sincsen! Nem lehet megvenni színaranyért, nem lehet árát ezüstben kimérni. Nem fizethető meg Ófír aranyával, sem drága ónixszal vagy zafírral. Nem ér föl vele az arany és az üveg, aranyékszerekért sem cserélhető. Korall és kristály nem is említhető, a bölcsesség birtoklása drágább a gyöngyöknél. Nem ér föl vele a Kúsból való topáz, színarannyal sem lehet megfizetni. Honnan jön tehát a bölcsesség? Hol van az értelem lelőhelye? Rejtve van minden élő szeme előtt, az ég madarai elől is el van takarva. A pusztulás és a halál ezt mondja: Csak hírét hallottuk fülünkkel. Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét. Mert ő ellát a föld széléig, mindent lát az ég alatt. Amikor megszabta a szél erejét, és megállapította a vizek mértékét, megszabta az esőnek a rendjét és a mennydörgő viharfelhő útját: akkor megtekintette és számbavette, elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet. Az embernek pedig ezt mondta: Íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem.