Jeremiás 49:14-39

Hírt hallottam az Úrtól, követ küldetett a népekhez: Gyűljetek össze, támadjatok rá, keljetek harcra ellene! Kicsinnyé teszlek a népek között, megvetetté az emberek között. Az szedett rá téged, hogy rettegtek tőled; kevély volt a szíved. Sziklahasadékokban laksz, elfoglaltad a magas halmokat. De ha oly magasan fészkelsz is, mint a sas, onnan is ledöntelek! – így szól az Úr. Edóm pusztává lesz: aki csak arra jár, megborzad és fölszisszen az őt ért mindenféle csapás miatt. Nem lakik ott többé senki, és nem tartózkodik benne egy ember sem – mondja az Úr –, akárcsak az elpusztított Sodomában, Gomorában és szomszédságában. Mint a Jordán bozótjából a zöldellő legelőre feljövő oroszlán, úgy űzöm el őket egy pillanat alatt, és választottamat helyezem föléje. Hiszen ki fogható hozzám, ki vonhat engem felelősségre, és melyik pásztor szállhat szembe velem? Így hát halljátok meg az Úr tervét, amelyet eltervezett Edóm ellen, és gondolatait, amelyeket kigondolt Témán lakói ellen: Még a kis bárányokat is elhurcolják, a legelőjüket is pusztává teszik. Bukásuk hangjától megrendül a föld, hangos jajkiáltásuk elhallatszik a Vörös-tengerig. Fölszáll, mint a sas, majd lecsap Bocrára kiterjesztett szárnnyal. Olyan lesz azon a napon Edóm vitézeinek a szíve, mint a vajúdó asszony szíve. Damaszkuszról. Megdöbbent Hamát és Arpád, remegnek, mert rossz hírt hallottak. A tenger mellett aggodalom uralkodik, amely nem tud csillapodni. Erőtlen lett Damaszkusz, menekülésre készül, rémület fogta el, szorongás és fájdalom jön rá, mint a szülő asszonyra. Miért nem hagyták el a dicső várost, az örvendező várost? Ezért elesnek ifjai a tereken, és a harcosok mind elvesznek azon a napon – így szól a Seregek Ura. Tüzet vetek Damaszkusz várfalára, és megemészti Ben-Hadad palotáit. Így szól az Úr Kédárról és Hácór királyságairól, amelyeket megvert Nebukadneccar, Babilónia királya: Rajta, vonuljatok Kédár ellen, és pusztítsátok a keleti népet! Elveszik sátraikat és nyájukat, sátorlapjaikat, minden értéküket, elviszik tevéiket is, és így kiáltoznak feléjük: Iszonyat mindenütt! Fussatok, bujdossatok el messzire, völgyek mélyén bujkáljatok, Hácór lakói! – így szól az Úr. Mert tervet szőtt ellenetek Nebukadneccar, Babilónia királya, és gondolatokat gondolt ki ellenetek. Rajta, vonuljatok föl a nép ellen, mely békében és biztonságban lakik! – így szól az Úr. Nincsen kapuja, nincsen zára, egyedül lakik. Tevéik prédára jutnak, tömérdek jószágukat elzsákmányolják. Szétszórom a lenyírt hajúakat minden égtáj felé, veszedelmet hozok rájuk mindenfelől – így szól az Úr. Hácór sakálok tanyája lesz, puszta marad örökre. Nem lakik ott senki, nem tartózkodik ott ember. Így szólt az Úr igéje Jeremiás prófétához Élámról, Cidkijjá júdai király uralkodása kezdetén: Ezt mondja a Seregek Ura: Összetöröm Élám íját, legfőbb erősségét. Négy szelet támasztok Élám ellen az ég négy tája felől, szélnek szórom őket mindenfelé, és nem lesz olyan nép, amelyhez ne kerülnének az Élámból szétszóródottak. Rémületbe ejtem Élámot ellenségei előtt, akik életére törnek. Veszedelmet hozok rájuk izzó haragomban – így szól az Úr. Fegyvert küldök a nyomukba, míg csak meg nem semmisítem őket. Felállítom trónomat Élámban, elpusztítom királyát és vezetőit! – így szól az Úr. De az utolsó időben jóra fordítom Élám sorsát! – így szól az Úr.

Ingyenes olvasótervek és áhítatok a következő témában: Jeremiás 49:14-39