Ki indította el napkeletről azt,
akinek lépteit győzelem kíséri?
Ki adja hatalmába a népeket,
hogy királyokat tiporjon le?
Porrá zúzza őket fegyvere,
íja előtt szétszóródnak, mint a polyva.
Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre,
lába is alig éri az ösvényt.
Ki tette, ki vitte véghez ezt?
Ki hozta létre kezdettől fogva a nemzedékeket?
Én, az Úr, vagyok az első,
és én mindvégig ugyanaz vagyok.
Láttára a szigeteken is megijednek,
a föld szélein is reszketnek,
közelednek egymáshoz, összejönnek.
Egyik a másikat támogatja,
és ezt mondják egymásnak: Légy erős!
Biztatja a mester az ötvöst,
aki simítókalapáccsal dolgozik az üllőn,
és ezt mondja a forrasztásról:
Jól van, meg kell erősíteni szegekkel,
hogy ne mozogjon!
De te, szolgám, Izráel,
Jákób, akit kiválasztottam,
barátomnak, Ábrahámnak utóda!
A föld végén ragadtalak meg,
annak széléről hívtalak el.
Ezt mondtam neked: Szolgám vagy!
Kiválasztottalak, nem vetlek meg!
Ne félj, mert én veled vagyok,
ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítlek, meg is segítlek,
sőt győzelmes jobbommal támogatlak.