Márk 4
4
A magvető
Mt 13,1-11.13-15.18-23; Lk 8,4-15
1Ismét tanítani kezdett a tenger mellett. És nagy sokaság gyűlt őhozzá, úgyhogy ő a hajóba lépve, a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön ült. 2Sokat tanította őket példázatokban, és ezt mondta nékik tanításában: 3„Halljátok: Íme, a magvető kiment vetni. 4És történt vetés közben, hogy némely mag az út mellé esett, és eljöttek az égi madarak, és megették azt. 5Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben. 6Mikor pedig fölkelt a nap, megégett, és mivel nem volt gyökere, elszáradt. 7Némely pedig a tövisek közé esett, és a tövisek megnőttek, megfojtották azt, és így nem adott gyümölcsöt. 8Némely pedig a jó földbe esett; és növekedő és bővölködő gyümölcsöt adott, és némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit hozott.“
9Majd ezt mondta nekik: „Akinek van füle a hallásra, hallja.“
10Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől. 11Ő pedig ezt mondta nekik: „Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, de a kívül levőknek minden példázatokban adatik; 12hogy
»nézvén nézzenek, és ne lássanak;
és hallván halljanak, és ne értsenek,
hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.«“
13És mondta nekik: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többi példázatot? 14A magvető az igét hinti. 15Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét. 16És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyt hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják, 17de nincsen bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúságot vagy háborúságot kell szenvedniük az ige miatt, azonnal megbotránkoznak. 18A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják, 19de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok megkívánása közbejönnek, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz. 20A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit.“
A lámpás és a mérték
Mt 5,15; 10,26; 7,2; 25,29; Lk 8,16-18; 11,33; 6,38; 19,26; 12,2
21Ezután ezt mondta nékik: „Vajon azért veszik-e elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a gyertyatartóba tegyék? 22Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami nyilvánosságra ne kerülne. 23Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.“
24Ezt is mondta nekik: „Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak, akik halljátok. 25Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.“
A magától növekedő vetés
26És mondta Jézus: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe, 27azután alszik és fölkel, éjjel és nappal: a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen. 28Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. 29Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.“
A mustármag
Mt 13,31-32.34; Lk 13,18-19
30Majd ezt mondta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatba foglaljuk azt? 31A mustármaghoz, amely amikor a földbe elvetik, minden földi magnál kisebb, 32és amikor elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.“
33És sok ilyen példázatban hirdette nékik az igét, úgy, amint megérthették. 34Példázat nélkül pedig nem szólt nekik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyarázott.
Jézus lecsendesíti a tengert
Mt 8,23-27; Lk 8,22-25
35Azután ezt mondta nékik ugyanazon a napon, amint este lett: „Menjünk át a túlsó partra.“ 36Elbocsátották tehát a sokaságot, elvitték őt, úgy, amint éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak vele. 37Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt. 38Ő pedig a hajó hátulsó részében a vánkoson aludt. Ekkor fölkeltették őt, és ezt mondták néki: „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?“
39És felkelve megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: „Hallgass, némulj el!“ És elállt a szél, és nagy csendesség lett.
40Akkor ezt mondta nekik: „Miért vagytok ilyen félénkek? Miért nincsen hitetek?“
41És nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: „Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engedelmeskedik néki?“
Currently Selected:
Márk 4: EIV
Highlight
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
The New Testament: Life, Truth and Light
(Ujszövetseg: elet, igazsag es vilagossag)
Copyright © 2003 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.
