A zsoltárok könyve 74

Ászáf tanítása.

1Istenünk, miért fordítottál hátat nekünk örökre?

Miért haragszol oly nagyon néped nyájára?

2Emlékezz, kérlek, népedre, amelyet

réges-régen magadnak szereztél!

Hiszen te váltottál meg bennünket,

így lettünk a tiéid!

Emlékezz a Sionra,

mely lakóhelyed volt!

3Jöjj vissza a Templom helyére!

Lásd meg romjait:

mindent elpusztított az ellenség szentélyedben!

4Szent helyeden az ellenség csatakiáltása hallatszott,

oda tűzték győzelmük hadijelvényeit.

5Olyanok voltak, mint az erdőt letaroló

fejszés favágók hada.

6Bizony, baltával és csákánnyal verték szét

még a Szentély faragványait is!

7Porig égették Templomodat,

bemocskolták neved lakóhelyét!

8„Pusztítsuk el egészen!” — mondták,

és felégettek minden szent helyet az országban!

9Kialudtak a jelzőtüzek,#74:9 jelzőtüzek Háborús időkben a hegytetőn nagy tüzet raktak éjjel — ezzel jelezték a városok egymásnak az ellenség közeledését. prófétáink sincsenek,

senki sem tudja, mit tegyünk.

10Ó Istenünk, meddig engeded,

hogy gyalázzon az ellenség?

Örökké gúnyolhatja neved?

11Miért tűröd ezt?

Mutasd meg nekik hatalmadat,

pusztítsd el őket egészen!

12Hiszen te vagy Királyom,

kezdettől fogva, Istenem,

te vagy a Szabadítóm az egész Földön!

13Te választottad ketté a Vörös-tengert,

te törted össze a tengeri szörnyek fejét,

14szétzúztad a Leviátán#74:13–14 tengeri szörnyek… Leviátán Legendás szörnyek. Említésük azt jelenti, hogy Isten mindent hatalma alatt tart, még az ilyen veszedelmes szörnyetegeket is. fejeit,

és testét a dögevőknek adtad.

15Te fakasztottad fel a források vizét,

vízzel töltötted meg a száraz medreket,

és kiszárítottad a bővizű folyamokat.

16Tiéd a nappal, s az éjszaka.

A Napot és Holdat kezed teremtette.

17Te mérted ki a föld határait és méreteit,

s rendelted az évszakokat.

18Örökkévaló, emlékezz mindezekre!

Nézd, gúnyol téged az ellenség,

ostobák gyalázzák neved!

19Ne szolgáltasd ki életünket,