Mózes első könyve 9
9
Isten szövetséget köt Nóéval
1Isten a következő szavakkal áldotta meg Nóét és fiait:
„Legyetek termékenyek,
szaporodjatok, sokasodjatok,
népesítsétek be a földet!
2Féljen és rettegjen tőletek
minden földi állat, égi madár,
és a tenger halai!
Nektek adom őket.
3Ahogy a zöld növényeket,
úgy most az összes élő állatot is
nektek adom táplálékul.
4Csak a vért,
amely a testet élteti,
azt ne egyétek a hússal együtt!
5Az embert éltető vért számon kérem
attól, aki ember-vért ont#9:5 ember-vért ont Kifejezés: „meggyilkol valakit”. A 6. versben is..
Számon kérem a vadállattól,
és az embertől is,
ha ember életét oltja ki.
6Aki embervért ont,
annak vérét ember ontsa ki,
mert őt Isten a maga hasonlóságára teremtette!
7Ti pedig legyetek termékenyek,
szaporodjatok,
népesítsétek be a földet
és sokasodjatok rajta!”
8Majd ezt mondta Isten Nóénak és a vele lévő fiainak:
9„Nézzétek! Én magam kötök most szövetséget veletek, és összes utódaitokkal, 10meg az összes állattal, amely veletek van — madarakkal, háziállatokkal, vadállatokkal, mindazokkal, amelyek a bárkából kijöttek, és amelyek majd ezután fognak élni a földön. 11Megígérem nektek: többé nem irtom ki az összes földi élőlényt vízáradattal, többé nem pusztítom el a földet özönvíz által.
12Ez a jele a szövetségnek, amelyet kötöttem veletek, és az összes jövendő nemzedékkel, meg a veletek lévő állatokkal, és azok jövendő nemzedékeivel: 13a szivárvány ívét helyezem a felhőkre. Ez lesz a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az egész földdel kötöttem. 14Ezentúl, amikor felhővel borítom be az eget, és feltűnik rajta a szivárvány, 15emlékezni fogok szövetségemre, amelyet veletek és az összes földi élőlénnyel kötöttem: hogy a vízáradat soha többé nem növekszik minden élőlényt elpusztító özönvízzé. 16Mikor feltűnik az égen a szivárvány, látni fogom, és emlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött a földön élő emberekkel és állatokkal. 17Nézzétek! Ez a szivárvány! Ez a jele a szövetségnek, amelyet veletek és az állatokkal kötöttem!”
Nóé átka és áldása
18-19Ezek voltak Nóé fiai, akik vele együtt jöttek ki a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Az ő leszármazottjaik terjedtek szét, és népesítették be újra a földet.
Hámnak később fia született, akit Kánaánnak#9:18–19 Kánaán Hám fia, akitől az ókorban a Kánaán területén élő kisebb népek származtak. Ezt a területet Isten később Ábrahámnak és Izráel népének adta. neveztek.
20Nóé hozzákezdett, hogy megművelje a földet, és szőlőskertet is telepített. 21Egyszer bort készített a szőlő terméséből, ivott belőle, és megrészegedett. Éppen a sátrában feküdt öntudatlanul és meztelenül, 22amikor Hám — aki Kánaán apja volt — bement Nóé sátrába, és ott látta apját, aki ruhátlanul feküdt a földön. Majd kiment, és elújságolta két testvérének, hogy látta, amint apjuk meztelenül és részegen fekszik sátrában. 23Akkor Sém és Jáfet fogott egy nagyobb ruhadarabot, egymás mellé állva a vállukra terítették, majd hátrálva bementek apjuk sátrába, és betakarták Nóét. Közben egy pillanatra sem fordultak hátra, és nem látták apjukat meztelenül.
24Később Nóé felébredt és kijózanodott a részegségből. Amikor megtudta, hogyan bánt vele Hám, a kisebbik fia, 25felkiáltott:
„Átkozott legyen Kánaán!
Alávaló rabszolga legyen
testvérei között!”
26Azután ezt mondta:
„Áldott legyen az Örökkévaló,
Sém Istene!
Kánaán pedig legyen
Sém rabszolgája!
27Isten terjessze ki Jáfet határait,
és lakjon Jáfet Sém sátraiban!
Kánaán pedig legyen
Jáfet rabszolgája!”
28Nóé még 350 évig élt az özönvíz után, 29így a teljes életideje 950 évre terjedt, amikor meghalt.
Bible League International