Hungarian: Hungarian Revised New Translation Bible without Deuterocanon

Revised Hungarian Bible

Hungarian - 2014 Revideált új fordítású Biblia (Non-Drama - NT)

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkACT">
 <div class="chapter ch1" data-usfm="ACT.1">
 <div class="label">1</div><div class="s">Bevezet&#233;s</div><div class="m"> 1Az els&#337; k&#246;nyvet arr&#243;l &#237;rtam, Teofiloszom, amit J&#233;zus tett &#233;s tan&#237;tott kezdett&#337;l fogva 2eg&#233;szen addig a napig, amelyen felvitetett, miut&#225;n a Szentl&#233;lek &#225;ltal megb&#237;z&#225;st adott az apostoloknak, akiket kiv&#225;lasztott. 3Szenved&#233;se ut&#225;n sok bizony&#237;t&#233;kkal meg is mutatta nekik, hogy &#337; &#233;l, amikor negyven napon &#225;t megjelent el&#337;tt&#252;k, &#233;s besz&#233;lt az Isten orsz&#225;ga dolgair&#243;l.</div><div class="s">A Szentl&#233;lek &#237;g&#233;rete &#233;s J&#233;zus mennybemenetele</div><div class="m"> 4Amikor egy&#252;tt volt vel&#252;k, megparancsolta nekik: Ne t&#225;vozzatok el Jeruzs&#225;lemb&#337;l, hanem v&#225;rj&#225;tok meg az Atya &#237;g&#233;ret&#233;t, amelyr&#337;l hallott&#225;tok t&#337;lem, 5hogy J&#225;nos v&#237;zzel keresztelt, ti pedig nemsok&#225;ra Szentl&#233;lekkel kereszteltettek meg. 6Amikor egy&#252;tt voltak, megk&#233;rdezt&#233;k t&#337;le: Uram, nem ebben az id&#337;ben &#225;ll&#237;tod helyre Izr&#225;el orsz&#225;g&#225;t? 7&#205;gy v&#225;laszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan id&#337;kr&#337;l &#233;s alkalmakr&#243;l tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalm&#225;ba helyezett. 8Ellenben er&#337;t kaptok, amikor elj&#246;n hozz&#225;tok a Szentl&#233;lek, &#233;s tan&#250;im lesztek Jeruzs&#225;lemben, eg&#233;sz J&#250;de&#225;ban &#233;s Sam&#225;ri&#225;ban, s&#337;t a f&#246;ld v&#233;gs&#337; hat&#225;r&#225;ig. </div><div class="p"> 9Miut&#225;n ezt mondta, szem&#252;k l&#225;tt&#225;ra felemeltetett, &#233;s felh&#337; takarta el &#337;t a szem&#252;k el&#337;l. 10Amint t&#225;voz&#225;sa k&#246;zben fesz&#252;lten n&#233;ztek az &#233;g fel&#233;, &#237;me, k&#233;t f&#233;rfi &#225;llt meg mellett&#252;k feh&#233;r ruh&#225;ban, 11akik ezt mondt&#225;k: Galileai f&#233;rfiak, mi&#233;rt &#225;lltok itt az &#233;g fel&#233; n&#233;zve? Ez a J&#233;zus, aki felvitetett t&#337;letek a mennybe, &#250;gy j&#246;n el, ahogyan l&#225;tt&#225;tok &#337;t felmenni a mennybe.</div><div class="p"> 12Ezut&#225;n visszat&#233;rtek Jeruzs&#225;lembe az Olajf&#225;k hegy&#233;r&#337;l, amely Jeruzs&#225;lem k&#246;zel&#233;ben van egy szombatnapi j&#225;r&#243;f&#246;ldre. 13Amikor hazat&#233;rtek, felmentek a fels&#337; szob&#225;ba, ahol a sz&#225;ll&#225;suk volt, m&#233;gpedig P&#233;ter &#233;s J&#225;nos, Jakab &#233;s Andr&#225;s, F&#252;l&#246;p &#233;s Tam&#225;s, Bertalan &#233;s M&#225;t&#233;, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Z&#233;l&#243;ta &#233;s J&#250;d&#225;s, Jakab fia. 14Ezek valamennyien egy sz&#237;vvel &#233;s egy l&#233;lekkel kitart&#243;an vettek r&#233;szt az im&#225;dkoz&#225;sban, az asszonyokkal, J&#233;zus anyj&#225;val, M&#225;ri&#225;val &#233;s testv&#233;reivel egy&#252;tt.</div><div class="s">M&#225;ty&#225;s apostoll&#225; v&#225;laszt&#225;sa</div><div class="m"> 15Azokban a napokban fel&#225;llt P&#233;ter a testv&#233;rek k&#246;r&#233;ben, amikor mintegy sz&#225;zh&#250;sz f&#337;nyi sokas&#225;g volt ott egy&#252;tt, &#233;s &#237;gy sz&#243;lt: 16Testv&#233;reim, f&#233;rfiak! Be kellett teljesednie az &#205;r&#225;sb&#243;l annak, amit el&#337;re megmondott a Szentl&#233;lek D&#225;vid sz&#225;ja &#225;ltal J&#250;d&#225;sr&#243;l, aki vezet&#337;je lett azoknak, akik elfogt&#225;k J&#233;zust; 17k&#246;z&#233;nk tartozott, &#233;s r&#233;szt kapott ebb&#337;l a szolg&#225;latb&#243;l. 18Ez gonosztett&#233;nek jutalm&#225;b&#243;l mez&#337;t szerzett, de fejjel lezuhant, kett&#233;szakadt der&#233;kban, &#233;s eg&#233;sz bels&#337; r&#233;sze kifordult. 19K&#246;zismertt&#233; is v&#225;lt ez Jeruzs&#225;lem lak&#243;i el&#337;tt, ez&#233;rt nevezt&#233;k el azt a mez&#337;t a maguk nyelv&#233;n Akeldam&#225;nak, azaz V&#233;rmez&#337;nek. 20Mert meg van &#237;rva a Zsolt&#225;rok k&#246;nyv&#233;ben: &#8222;Legyen a sz&#225;ll&#225;sa puszt&#225;v&#225;, &#233;s lak&#243; ne legyen abban&#8221;, &#233;s &#8222;az &#337; tiszts&#233;g&#233;t m&#225;s kapja meg&#8221;. 21Sz&#252;ks&#233;ges teh&#225;t, hogy azok k&#246;z&#252;l a f&#233;rfiak k&#246;z&#252;l, akik eg&#233;sz id&#337; alatt egy&#252;tt voltak vel&#252;nk, am&#237;g k&#246;z&#246;tt&#252;nk j&#225;rt az &#218;r J&#233;zus, 22kezdve J&#225;nos kereszts&#233;g&#233;t&#337;l addig a napig, amelyen felvitetett t&#337;l&#252;nk, m&#233;g valaki tan&#250;ja legyen vel&#252;nk egy&#252;tt az &#337; felt&#225;mad&#225;s&#225;nak. 23Ekkor kijel&#246;ltek kett&#337;t: J&#243;zsefet, m&#225;s n&#233;ven Barsabb&#225;st, akinek mell&#233;kneve Jusztusz volt, &#233;s M&#225;ty&#225;st, 24&#233;s &#237;gy im&#225;dkoztak: Urunk, minden sz&#237;vnek ismer&#337;je, te mutasd meg, hogy e kett&#337; k&#246;z&#252;l melyiket v&#225;lasztottad magadnak, 25hogy megkapja ebben a szolg&#225;latban, az apostols&#225;gban azt a helyet, amelyet J&#250;d&#225;s elhagyott, hogy az &#337;t megillet&#337; helyre jusson. 26Sorsot vetettek r&#225;juk: a sors M&#225;ty&#225;sra esett, &#233;s a tizenegy apostol k&#246;z&#233; sorolt&#225;k &#337;t. </div>
 </div>
 </div>
</div>

Az első könyvet arról írtam, Teofiloszom, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta nekik, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.

Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg. Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: Uram, nem ebben az időben állítod helyre Izráel országát? Így válaszolt nekik: Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.
Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.
Ezután visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre. Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol a szállásuk volt, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt.

Azokban a napokban felállt Péter a testvérek körében, amikor mintegy százhúsz főnyi sokaság volt ott együtt, és így szólt: Testvéreim, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásból annak, amit előre megmondott a Szentlélek Dávid szája által Júdásról, aki vezetője lett azoknak, akik elfogták Jézust; közénk tartozott, és részt kapott ebből a szolgálatból. Ez gonosztettének jutalmából mezőt szerzett, de fejjel lezuhant, kettészakadt derékban, és egész belső része kifordult. Közismertté is vált ez Jeruzsálem lakói előtt, ezért nevezték el azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának, azaz Vérmezőnek. Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: „Legyen a szállása pusztává, és lakó ne legyen abban”, és „az ő tisztségét más kapja meg”. Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik egész idő alatt együtt voltak velünk, amíg közöttünk járt az Úr Jézus, kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk, még valaki tanúja legyen velünk együtt az ő feltámadásának. Ekkor kijelöltek kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, és így imádkoztak: Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban, az apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson. Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt.

Feti si Cselekedetek 1