Mózes első könyve 44
44
József csapdát állít
1Ezután József megparancsolta a szolgájának: „Töltsd meg ezeknek az embereknek a zsákjait színültig gabonával, és mindegyiküknek tedd vissza a pénzét a saját zsákjába, a gabona tetejére! 2Sőt, a legfiatalabb zsákjába tedd bele még az én ezüst serlegemet is!” A szolga így is tett.
3Másnap reggel József szolgája elbocsátotta a testvéreket, akik felmálházták szamaraikat, és útnak indultak. 4Éppen hogy elhagyták a várost, amikor József ezt parancsolta szolgájának: „Siess utánuk, és mikor eléred őket, ezt mondd nekik: »Miért fizettek rosszal a jóért? Miért loptátok el a gazdám ezüst serlegét?#44:4 Miért… serlegét Ez a mondat az ókori görög LXX fordításból való, a héber szövegben nem található. 5Hiszen ez a kedves serlege, amelyből inni szokott, sőt ezt használja jósoláshoz is! Ezt igazán rosszul tettétek!«”
6A szolga utolérte őket, és úgy tett mindent, ahogy József parancsolta.
7A testvérek így védekeztek: „Uram, hogy mondhatsz ilyet? Isten ments, hogy szolgáid ilyen dolgot tegyenek! 8Emlékezz rá, hogy még azt a pénzt is visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amelyet a múltkor a zsákjainkban találtunk! Hogyan gondolhatod rólunk, hogy ezüstöt vagy aranyat loptunk volna urad házából?! 9Ha így lenne, haljon meg, akinek a zsákjában megtalálod urad ezüst serlegét! Sőt, ezen fölül valamennyien a rabszolgáid leszünk!”
10A szolga így felelt: „Rendben van! De csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálom, a többiek ártatlanok, és szabadon elmehetnek!”
Júda kegyelmet kér Józseftől
11Letették zsákjaikat a földre, és kinyitották. 12A szolga pedig mindannyiuk előtt sorra átkutatta a zsákokat. A legidősebbnél kezdte, és a legfiatalabbat hagyta utoljára. Végül Benjámin zsákjában megtalálta József serlegét. 13Ekkor a testvérek — hogy kifejezzék mélységes szomorúságukat — megszaggatták ruháikat, majd ismét felmálházták a szamarakat és visszatértek a városba.
14József már várta őket a házában. Júda és testvérei elé járultak, és a földre estek#44:14 földre estek Ez nem a szokásos keleti köszöntés, hanem az ura kegyelméért könyörgő rabszolga teljes megalázkodásának kifejezése. előtte. 15József ezt kérdezte tőlük: „Hogy tehettetek ilyet? Nem tudjátok, hogy a magamfajta ember ki tudja deríteni a titokban elkövetett dolgokat is?”
16Júda válaszolt: „Uram, mit is mondhatnánk neked? Mivel igazolhatnánk magunkat előtted? Hiszen Isten az, aki napvilágra hozta szolgáid bűnét! Most már mindannyian rabszolgáid vagyunk. Nemcsak az, akinél a serleget megtalálták, hanem mi valamennyien.”
17De József ezt felelte: „Soha nem tennék ilyet! Csak az lesz a rabszolgám, akinél a serleget megtalálták. Ti pedig szabadon hazatérhettek atyátokhoz.”
18Ekkor Júda közelebb lépett Józsefhez, és így folytatta: „Uram, kérlek, engedd meg, hogy még egyszer szólhassak hozzád! Ne haragudj meg rám ezért, hiszen olyan vagy számunkra, mintha a fáraó előtt állnánk. 19Az előző alkalommal te, uram, megkérdezted, él-e még atyánk, és van-e még testvérünk. 20Mi elmondtuk, hogy él még idős atyánk, és vele van a legfiatalabb öcsénk, aki akkor született, amikor atyánk már idős volt. Öcsénk testvére meghalt, így ő az egyetlen gyermeke anyjának, ezért atyánk nagyon szereti, és ragaszkodik hozzá. 21Uram, te azt mondtad szolgáidnak: »Hozzátok elém öcséteket, hadd lássam a saját szememmel!« 22De mi azt feleltük, hogy ez lehetetlen, mert ha öcsénket elválasztjuk atyánktól, abba atyánk belehal. 23Uram, te azt mondtad erre: »Színem elé ne kerüljetek, ha öcséteket nem hozzátok magatokkal!« 24Ezt mi is megmondtuk szolgádnak, atyánknak, amikor innen visszatértünk hozzá.
25Atyánk egy idő múlva ismét el akart küldeni bennünket, hogy gabonát vásároljunk uramtól, 26de mi azt feleltük neki: »Ha legkisebb öcsénket is elengeded velünk, akkor elmegyünk, de ha nem, akkor nem kerülhetünk a kormányzó színe elé.« 27Akkor atyánk, szolgád, ezt válaszolta: »Tudjátok jól, hogy Ráhel, a feleségem csak két fiút szült nekem. 28Az egyiket elengedtem, és azóta nem láttam, mert széttépte egy vadállat. 29Ha most ezt a kisebbiket is elviszitek tőlem, és valami baj éri, akkor ősz fejemet búval borítva bocsátjátok a sírba.« 30Kérlek, uram, gondold meg, mi történne, ha a fiú nélkül térnénk vissza szolgádhoz, atyánkhoz! Hiszen atyám egész lelkével ragaszkodik ehhez a fiához! 31Ha meglátja, hogy nem hoztuk vissza a fiút, azt nem éli túl, és mi leszünk a felelősek haláláért! Így szolgáid atyjuk ősz fejét búval borítva bocsátják alá a sírba!
32Ezért szolgád kezességet vállalt atyja előtt a fiúért. Azt mondtam neki: »Atyám, ha nem hozom vissza, engem vádolj érte egész életemben!« 33Most hát, kérlek uram, hadd maradjon szolgád itt a fiú helyett! Rabszolgád leszek, uram, csak őt bocsásd szabadon, hadd térjen haza a testvéreivel! 34Hogyan is állhatnék atyám elé, ha a fiú nincs velem? Hogy nézhetném végig atyám szenvedését?”
Currently Selected:
Mózes első könyve 44: EFO
Označeno
Share
Copy
Want to have your highlights saved across all your devices? Sign up or sign in
Bible League International