Félsz Istentől?

Az Édenkertben vagyunk... kicsivel a bűnbeesés után. Az asszony és az ember épp most szegték meg az Isten iránti engedelmességet; vétkeztek tehát ellene. Ettek a tiltott gyümölcsből. Az Istennel való egység megtört. Ez az első bűn szakadást, viszályt hoz, és talán észrevetted, hogy félelmet is. A Szentírásban ez az első alkalom, hogy a félelemről hallunk: A bűnbeesés után.

„Ádám így felelt: Meghallottam hangod a kertben és megijedtem, mert meztelen voltam. Elbújtam hát.”

Miért félt Ádám? Tudatára ébredt meztelenségének és engedetlenségének, ez keltett benne félelmet. S még ennél is rosszabb: Oda vezetett mindez, hogy elbújt Istene elől. Elbújt az elől, aki megteremtette, szerette és gondot viselt rá. Az elől, akivel nap mint nap együtt élt és beszélgetett!

Amikor félünk Istentől, menekülünk jelenlététől. Pedig jelenlétében találunk bocsánatra, kegyelemre és erőre ahhoz, hogy továbbmenjünk és szembenézzünk azzal, ami ránk vár.

Talán a bűntudat visszatart attól, hogy közeledj Atyádhoz... Pedig kitárt karokkal vár rád, mint a tékozló fiú atyja! Szíved kapujában vár rád. Nyisd ki neki! Engedd, hogy betérjen és megerősítse lelked, szellemed, életed!

Isten szeret téged, és ha szükséged van bocsánatra és kéred azt tőle, meg fog bocsátani. Én nem ismerem életedet és szívedet, de ha hallod ma az ég ezen szelíd hívását, válaszolj rá! Hívd a Szentlelket, hogy szíved és lelked mélységeit fürkéssze! Szeretnéd ezt? Ha igen, imádkozz velem!

„Uram, van úgy, hogy rettegek jelenlétedbe jönni, szólni hozzád, mert bűnösnek és jelentéktelennek találom magamat. Alázattal kérlek, mutasd meg nekem Szentlelked által, mi az, ami megakadályoz abban, hogy bizalommal közeledjem hozzád! Tárd fel azt előttem és segíts, hogy megszabaduljak tőle! Jézus nevében. Ámen.”

Köszönöm, hogy vagy!

Eric Célérier