János 2
2
A kánai menyegző
1A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja. 2Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. 3Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk. 4Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám. 5Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg! 6Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért. 7Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig. 8Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek. 9Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt, 10és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.
11Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne. 12Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.
Jézus megtisztítja a templomot
(Mt 21,12–13; Mk 11,15–17; Lk 19,45–46)
13Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe. 14A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat. 15Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította, 16a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából! 17Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” 18A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed? 19Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem. 20Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? 21Ő azonban testének templomáról beszélt. 22Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
23Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. 24Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, 25és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.
Hungarian Protestant New Translation Revised © Hungarian Bible Society, 2014
