Himnusz:Kegyelem az életedbenMinta

Csodálatos kegyelem
Hogyan lehetséges, hogy egy dal, amelyet 1772-ben írtak, túléljen évszázadokat? Hogyan lehetséges, hogy egy ember személyes tapasztalatairól szóló szavak mind a mai napig relevánsak legyenek?

Talán azért, mert ez a dalszöveg az egyik legmélyebb emberi szükségletünkről szól: a kegyelem szükségéről. Talán azért, mert egy ember története a miénk is lehet: az elveszettségtől a megtalálásig.

Ez az oka annak , hogy a "Csodálatos kegyelem" című dal még ma is ismert.

Ami kevésbé ismert, az annak az embernek története, aki ezeket a híres szavakat papírra vetette az angliai Olney városában.

Fiatal korában John Newton többet káromkodott, mint imádkozott. Kihasználta az embereket ahelyett, hogy szerette volna őket. Gyakrabban érzett reménytelenséget, mint reményt. Egy rabszolgahajó kapitányaként, távol élt Istentől, és elhagyta a keresztény értékeket, amelyeket gyermekkorában az édesanyja tanított neki.

Más szóval, Newton elveszett volt. Teljesen, visszavonhatatlanul, kétségbevonhatatlanul elveszett. De a története itt nem ért véget.

1748-ban Newton éppen egy heves viharban kormányozta a hajóját. Félt, hogy a hajó és a legénysége elsüllyed, és minden elveszik, saját életét is beleértve. Ebben a viharban jutott eszébe Newtonnak az az Isten, akiről az édesanyja tanította őt. Hozzá kiáltott, és könyörgött, hogy mentse meg a haláltól a tengeren és attól az embertől, akivé vált.

Ez a pillanat fordulópont volt Newton életében. A hajó biztonságban eljutott a partra, ő pedig új életet kezdett Krisztussal. A régi elmúlt, és az új elkezdődött.

Newton később korának egyik legbefolyásosabb lelkipásztorává vált, és kulcsszerepet játszott a rabszolgaság eltörlésében – pont annak a mozgalomnak az eltörlésében, amelyet valaha maga is táplált.

Élete során Newton két dolgot soha nem felejtett el: „Ő bűnös [volt], és Krisztus a Megváltó.” Newton tudta, hogy a története Isten kegyelme miatt változott meg.

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által – és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedhessék.” (Efézus 2:8-9)

John Newton már rég elhagyta ezt a földi életet, de életének himnusza nem: Csodálatos kegyelem:

Csodálatos kegyelem! Mily édes a hang,
Mely megmentett egy nyomorultat, mint én!
Elveszett voltam, de most megtaláltam,
Vak voltam, de most látok.