Tiszta kívül-belül

A templom nagyon, nagyon szent volt. A "szent" azt jelenti, hogy Istennek szentelt. Teljesen elkülönült a külvilágtól, és egy pap nem sétálhatott be csak úgy, és nem végezhette a templomi szolgálatát úgy, ahogy volt. Először meg kellett mosnia a kezét, hogy rituálisan tisztává váljon, megtisztulva minden szentségtelen dolog általi szennyeződéstől. A megtisztulás nem annyira a fizikai tisztaságról szólt, mint inkább arról, hogy szellemileg szentté váljon, és képes legyen kapcsolatot tartani Istennel a nép nevében. A templomtéren nagy medencéket vagy szökőkutakat állítottak fel, ahol a papok megmosakodhattak.

A papok szolgálatának része volt a különböző áldozatok, például a hálaáldozat és a bűnért való áldozat bemutatása. A bűnáldozatokhoz egy állatot kellett levágni, majd a vért áldozták Istennek, hogy kiengeszteljék (megfizessék) a bűn által okozott kárt, amely végső soron az Isten és az emberek közötti kapcsolat sérülését jelentette. A bűnbocsánatot el lehetett érni, de nem az áldozat vére nélkül (Zsid. 9,22.), és a pap csak akkor végezhette ezt a szolgálatot, ha rituálisan tiszta volt.

Az új szövetségben Jézus lett a mi főpapunk. Mivel Jézus élete elejétől a végéig szent és tiszta volt, nem volt szükség bűnért való áldozatra, hanem az áldozat, amit hozott, a saját élete és vére volt. Ez a végső áldozat elég volt ahhoz, hogy minden ember bűneit kiengesztelje. Most mindenki, aki hisz benne, üdvözül, és bűnbocsánatot és örök életet nyer (Ján. 3,16-17).

Jézus világossá tette, hogy a külső megtisztulás nem használ, ha a bűn és az önzés a szívben marad. Ha ehhez ragaszkodunk, miközben Istennek akarunk szolgálni, az kettős erkölcs – szentségtelenség, amely megakadályozza, hogy Istennel kapcsolatban legyünk. De ha a belső megtisztul, a külső is tiszta lesz (Mát. 15,18-20. és Mát. 23,25-28).

Jézus a főpap, minden igaz hívő pedig "pap" Isten szolgálatában. Ők megtisztították a szívüket, elfordultak a bűntől és Istenhez fordultak. Közelednek hozzá, és Ő közeledik hozzájuk, megbocsátja bűneiket, és felemeli őket, hogy szent életet éljenek az Ő dicsőségére (1. Pét. 2,9-10. és Jak. 4,7-10). Ez a tiszta, szellemi élet a hálaadás áldozata, amely tetszik Istennek, és amelyet szívesen elfogad.

Ebben a rövid filmben láthatsz egy ilyen mosdómedencét a templomtéren. Nézd meg a filmet, olvasd el a bibliai igeverseket, és gondolkodj el azon, hogy mindez hogyan vonatkozik rád személyesen.