Győzelem a próbákban - Péter első és második leveleMinta

Állj készen, hogy megoszd!

Olvasd el!: 1 Péter 3:15–22

IMÁK: 1 Péter 3:15–16

„Szívetekben Krisztust tiszteljétek, mint Uratokat! Mindig legyetek készek, hogy meg tudjatok felelni azoknak, akik azt kérdezik, miben reménykedtek! De szelíden és tisztelettel válaszoljatok nekik! Legyen tiszta a lelkiismeretetek! Így azok, akik Krisztus követése miatt kritizálnak benneteket, szégyent fognak vallani.”

Elmélkedés

Pár évvel ezelőtt az újonnan felújított házamban egy téli fagyás miatt megrepedtek a vízvezetékek, ami súlyos károkat okozott. Mindössze négy hónappal korábban költöztem vissza az egyéves felújítás után – ez volt álmaim projektje, amely 12 év várakozás után teljesült. Még mindig voltak kipakolatlan dobozaim, amikor lecsapott a vihar. Ezalatt az idő alatt beszéltem egy nővel, aki segített nekem albérletet keresni. Meglepte nyugodt viselkedésem ekkora veszteségek közepette. Ez a krízis lehetőséget adott, hogy megosszam a békém forrását vele: az identitásom és a kincseim nem az otthonomhoz vannak kötve, hanem biztonságban vannak a Jézussal való kapcsolatomban. Ő az otthonom és a békém. Mivel már korábban eldöntöttem, hogy Krisztust szeretném tisztelni a szívemben, amikor a vihar eljött, a víz nem tehette tönkre a szívemet úgy, ahogyan az otthonomat.

Ehhez a pillanathoz hasonlóan az élet gyakran meglep minket váratlan lehetőségekkel, hogy megmutassuk Krisztusba vetett szilárd reménységünket. Péter arra bátorít bennünket, hogy készüljünk fel ezekre a pillanatokra – legyünk készen, hogy kifejezzük a lelkünket szilárdító reménységet, nem arrogánsan, hanem szeretettel – szeretettel Isten és a személy iránt, aki próbálja megérteni, hogy maradhat valaki örömteli, amikor olyan sok mindent elvesztett.

Arra bátorít bennünket, hogy szelídséggel és tisztelettel közelítsük meg ezeket a beszélgetéseket. Nem az a lényeg, hogy megnyerjünk egy vitát; az a fontos, hogy továbbítsuk a meghívást arra a békére, amelyet Krisztusban mi is megtaláltunk. Ez arról szól, hogy megosszuk, mit tett értünk és bennünk Krisztus, és milyen új, élő reményt találtunk meg egyedül Benne. Ez a magatartás nem pusztán stratégia; ez a szívünk természetes túlcsordulása, amint Krisztust csodáljuk.

Amikor úgy éljük az életet, hogy a szívünk trónján Krisztus ül, a reakciónk a krízisekre – mint például egy lerombolt otthonra – a bizonyságtételre való lehetőség. Megállítja az embereket, és csodálkozásra készteti őket, ez a csodálkozás pedig megnyitja előttünk az ajtót, hogy Jézusra mutathassunk, a mi örök otthonunkra.

Ima

Drága Úr Jézus, segíts úgy élnem, hogy az emberek a Te reménységedet lássák rajtam keresztül ragyogni. Amikor alkalom adódik rá, hadd beszéljek szelídséggel, szeretettel és tisztelettel Rólad. Te vagy az igazi otthonom és menedékem, és szeretném, ha mások is megismernék ezt a békességet, amelyet ingyen nekünk adsz. Ámen.