Az Előtte álló örömért: húsvéti elmélkedésMinta

A világot egy természetellenes, korai és mindent felölelő sötétség fedte Jézus halálának napján. A napnak nem volt oka a ragyogásra a történelem eme napján. A világ Világossága átmenetileg kialudt.

A templomban lévő függöny, amely szimbolikusan elválasztotta a Szentek Szentjét a bűnösök helyétől, ketté hasadt. Amikor Jézus utolsó lélegzetét lehelte ki a kereszten, a függöny darabokra szakadt. Az emberiség többé nem lesz elválasztva a Szent Istentől; Jézus Krisztus Lelke kettétörte a választófalat, és utat nyitott előtted, hogy megérinthesd Istent.

A föld megremegett, amikor Jézus kilehelte Lelkét. A kövek is felkiáltottak gyászukban, amint a világ Megváltója utolsó földi lélegzetét vette.

Halottak keltek fel sírjukból. El tudod képzelni azt az erőt, amely aznap tört át a menny kapuján? A halálnak nem volt többé hatalma! Jézus örökre legyőzte a halált, s még a sírok sem tudták visszatartani a halottakat. Ezeket a testeket a mennyből kiáradó élet ereje szabadította fel.

Az egész emberiség tudta, hogy valami hatalmas dolog történt azon a napon, amikor Jézus meghalt.

Az arimátiai József felajánlotta sírboltját, amelyet még senki nem használt azelőtt. Ez a kölcsönzött sír egy barlangban volt, melyet egy domb oldalán levő sziklába vájtak. Jézus Krisztus testét a barlangban helyezték el, majd a nyílás elé ásott árokba egy hatalmas, a nyílásnál nagyobb szikladarabot görgettek.

A sírt a lehető legjobban bebiztosították. A hatalmas szikladarabot agyaggal körbetapasztották, s ez megszilárdult. Jézust szó szerint bebetonozták a sírba, majd egy őrt állítottak a sír elé, hogy őrizze azt.

„Zárjátok le a lehető legbiztonságosabban!” szóltak Pilátus szavai a farizeusokhoz. Azt viszont nem értették meg a farizeusok, hogy sem agyag, sem szikla, sem őr, sem sír, sem katonák nem tudták megakadályozni Isten Fiának feltámadását.

Jézus hamarosan visszaadja a kölcsönzött sírt.