Romokból új élet - Nehémiás könyveMinta

Olvasd el: Nehémiás 4:1–5; 1 Mózes 13:1–18; 19:36–38; 4 Mózes 22:3–6; 5 Mózes 2:19; 23:3–4; Zsoltárok 54:3–5

IMÁK: Zsoltárok 54:3–5

„Rám támadtak az idegenek, akik nem ismerik Istent. Erőszakos emberek üldöznek, és meg akarnak ölni. (Szela) Nézzétek, Isten a segítőm, az én Uram azokkal van, akik védenek és segítenek engem! Megbünteti ellenségeimet! Kérlek, Istenem, mutasd meg hűségedet, és pusztítsd el őket!”

Elmélkedés

Nehémiás könyvének következő néhány fejezete (4-6. fejezet) arról az ellenállásról számol be, mellyel a zsidók Jeruzsálem falai újjáépítésének kezdetén szembesültek. A könyv szerzője szándékosan beszél ezekről a részletekről, emlékeztetve olvasóit arra, hogy ha az Isten munkájával szemben ellenállást tapasztalunk, az még nem ok a feladásra.

A két férfi, aki a leginkább ellenezte a zsidók újjáépítési törekvéseit, a horonita Szanballat (Horon egy moábi város, vagyis Szanballat moábita volt) és az ammonita Tóbijjá voltak. A moábiták és ammoniták testvérek és a zsidók ellenségei voltak. Mindkét nép Lótnak, Ábrahám unokaöccsének és a zsidó nép ősatyjának leszármazottja volt. Isten Lót leszármazottainak is földet adott, ahogy Ábraháméinak is, és a zsidók tiszteletben tartották az Isten által felállított határokat.

Amikor azonban a zsidók a pusztán át az Ígéret Földje felé vándoroltak, a moábiták és ammoniták ellenálltak Izráelnek és nem segítettek nekik. Emiatt Isten világos különbséget tett az Ő népe és az e népekből származó emberek között. Nem volt meglepő tehát, hogy a jeruzsálemi falak újjáépítésének legfőbb ellenzője egy moábita és egy ammonita volt. Ezek az emberek a generációk óta tartó konfliktusok miatt gyűlölték a zsidókat, és továbbra is akadályozták őket, annak ellenére, hogy munkájukat az akkori vezetők kifejezetten engedélyezték és védték.

Amikor Isten népe elindul, hogy elvégezze az Úr munkáját és megvalósítsa az Ő céljait, ellenállásba fog ütközni. Isten nem töröl el minden akaratával szembemenő ellenállást, és ez a szembenállás nem annak a jele, hogy Ő nem munkálkodik vagy nem irányít. Az ellenállás arra késztet bennünket, hogy még szorosabban függjünk Istentől. Nagyobb elszántságot ad arra, hogy hűségesek maradjunk a ránk bízott küldetésben.

Nehémiáshoz hasonlóan emlékeznünk kell Isten hűségére, amikor ellenállással szembesülünk. Ő segíteni fog, hogy elvégezzük a ránk bízott munkát, és őrizni, védeni fogja az Ő népét, míg akarata be nem teljesül. Nem számít, hogy ki áll velünk szemben. Lehet, hogy Isten nem szünteti meg azonnal az ellenállást, amivel szembenézünk, de mindig hűségesen kitartást ad nekünk, hogy folytathassuk az Ő jó munkáját.