A legnagyobb ajándékMinta

Reménység Isten szeretetében

Olvasd el!: Róma 5:1–11

IMÁK: Róma 5:3–5

„De nemcsak ennek örülünk, hanem a megpróbáltatásoknak is, amelyeket ki kell állnunk. Miért? Mert tudjuk, hogy ezek türelmes kitartást fejlesztenek ki bennünk. A kitartás eredménye a kipróbált jellem, abból pedig reménység származik, ez a reménység pedig soha nem fog csalódást okozni. Hiszen Isten szeretete betöltötte szívünket a Szent Szellem által, aki Isten ajándéka a számunkra.”

Elmélkedés

Ezen az adventi héten a reménység ajándékára összpontosítjuk a figyelmüket. Milyen csodálatos ajándéka ez Istennek! A reményünk nem függ a körülményeinktől, a sikerességünktől, az általunk birtokolt javaktól, vagy attól, hogy mire vagyunk képesek. A reménynek nincs köze a titulusainkhoz, a munkánkhoz, ahhoz, hogy milyen gyakran önkénteskedünk, vagy hogy milyen jól neveltek a gyerekeink. A reménységünket Istenbe vetjük – és ez a remény sohasem változik és nem okoz csalódást.

A világ szerinti reménnyel szemben, amely azt várja, hogy minden könnyű legyen, a mi reményünk akkor a legerősebb, amikor jellemünknek a nehézségek leküzdése általi fejlődéséből ered. Mivel tudjuk, hogy a szenvedésünk végeredménye a remény és egy mindinkább krisztusivá váló élet, ezért bármivel szembenézünk, amit az élet hoz — méghozzá szemünket Istenre függesztve és emelt fővel.

A kitartás a megpróbáltatások eredményeként alakul ki, ezáltal előbbre tudunk haladni a hitben, miközben megtanulunk megpihenni, de nem megállni. A kitartásunk fejlesztése közben finomodik a jellemünk, és különbözni fogunk azoktól, akik a nehéz időkben megadják magukat vagy feladják. Magunkévá tesszük Isten országának a világétól eltérő életfelfogását, mely szerint amikor mi gyengék vagyunk, Isten erős. Másokat is behívunk az életünkbe, hogy a segítségükkel jól fussuk meg ezt a pályát, és örömmel fogadjuk és szeretjük azokat, akiket a világ a versenytársainknak tekint.

Végül pedig a kitartásunk és a jellemünk alakulása nyomán a megpróbáltatások reményt eredményeznek. Ez a remény nem a mi sikerünk, hanem Istennek a szívünkbe áradó, túlcsorduló szeretete. Amikor a világunk megrendül, ez a remény szilárdan áll, mert Isten szeretete sohasem változik.

Ima

Istenem, te vagy a reményem. Kérlek, hogy amikor nehéz az élet, segíts a nekem szánt ajándékaidra figyelnem, hogy a jellemem egyre inkább krisztusivá váljon. A Beléd vetett reményem megingathatatlan, mert a Te szereteted irántam nem változik. Ámen.