Öröm! a te világodban! Karácsonyi visszaszámlálásMinta

Egy kora novemberi napon Dávid szomorúan és csüggedten ment haza az iskolából. Szeplős arcán potyogtak a könnyek, miközben elmesélte édesanyjának, hogy a tanító néni azt mondta neki, hogy nem énekelhet a karácsonyi műsorban.

„Azt mondta borzalmas hangom van, és túl hangosan énekelek”, magyarázta hüppögve Dávid.

Dávid édesapja épp újságot olvasott a nappaliban, és hallotta fia elkeseredettségét. Taylor úr felháborodott és dühös volt. Hogy tehet ilyet egy tanár egy gyermekkel?

Taylor úr elhatározta, hogy segít a fiának megtanulni énekelni. Aznap este vacsora után bementek a nappaliba, és a családi zongora mellé állította kisfiát. Taylor úr elkezdte játszani az „Egy gyönyörű tiszta éjjel” karácsonyi ének dallamát. Ahogy Dávid éneklésre nyitotta a száját, macskanyávogásra emlékeztető hang tört fel belőle.

„Dávid, az éneklés egyik eleme az, hogy hallgatsz és figyelsz. Figyelj ... majd énekelj”, magyarázta türelmesen édesapja.

Dávid második próbálkozása még az elsőnél is rosszabbul sikerült! De amikor édesapja már épp feladni készült, eszébe jutott a szívtelen tanár, és arra gondolt, „Ha egy apa nem teszi meg, akkor ki fogja?”

A november lassan decemberbe fordult, és Taylor úr és Dávid minden estéjüket a zongora mellett töltötték, újra és újra ismételve a dallamot. „Legyen a földön békesség s embereknek jó akarat ...”

Amikor elérkezett a nap, hogy Dávid az iskolában is bemutassa tudását, a tanító néni végül úgy döntött, hogy szerepelhet a műsorban! Dávid az első sor közepén állt a harmadik osztályos karácsonyi koncerten. Angyalian és csodálatos hangon énekelt, és a dal dicsőítő gondolattal zárult: „Akkor majd béke lesz a földön, öröm és boldogság, Az ég és föld visszhangozza az angyalok karát.”

Szentestén Taylor úr kitekintett az ablakon, és észrevette pizsamás kisfiát az udvaron, ahogy épp az eget kémleli.

Az édesapa csendesen kisétált az udvarra, és szó nélkül átkarolta Dávid vállát. A kisfiú nekidőlt apjának, és így szólt, „Csendben hallgat a világ apa. Ahogy a dalban énekeltük.”

„Hallod őket apa? Hallod, ahogy az angyalok énekelnek? Én hallom ... és te, apa?”

Az édesapa azt hitte, ő tanította meg a fiát a karácsonyi dalra, de valójában a kisfiú tanította meg mindkettőjüket arra, hogy figyeljenek és hallgassanak ... hallgassák az angyalok énekét.