Odaadni mindent…És mindent visszakapniMinta

Maradandó örökség

Az életünk különböző szakaszaiban különböző kérdéseket teszünk fel. A huszas éveinkben ilyesmiket szoktunk kérdezni: „Ki lesz a házastársam és milyen karrierem lesz?”. A harmincas éveinkben ezt kezdjük el kérdezgetni: „Hogyan lehetek sikeres a karrieremben és vajon milyenek lesznek a gyerekeim?”.

A negyvenes éveinkre már a következőkre irányulnak a kérdéseink: „Valóban erre a munkára vágytam és miért ilyen nehéz az élet?”. Az ötvenes éveinkben elkezdünk egyaránt hátra és előre tekinteni: „Hogyan alakult eddig az életem és milyen jelentős dolgot fogok véghezvinni az elkövetkezendő huszonöt évben?”.

A hatvanas éveinkre a kérdéseink leegyszerűsödnek: „Vajon meg tudom őrizni az egészségemet és mikor láthatom az unokáimat?”. A hetvenes éveinkre elkezdünk valóban visszatekinteni és azt kérdezzük: „Megérte és vajon fog valaki emlékezni?”

Nyolcvanévesen valószínűleg a birtokunkban lévő tárgyak már nem csillognak olyan fényesen. Másfelől viszont a legnagyobb örömforrásaink a megfoghatatlan dolgok lesznek:

• Egy baráti telefonhívás
• A házastársad kezének érintése
• Egy csendesen eltöltött séta Isten teremtett világát figyelve
• A gyermekeid jelenléte
• Az unokáid nevetése

Az élet tréfája, hogy az életünk végén feltett kérdések azok, amelyekkel kezdenünk kéne. Nem egyszerű jelentőségteljes életet kialakítani anélkül, hogy figyelembe vennénk életünk végességét. Miben reménykedünk, miről álmodunk életünkkel, családunkkal, gyermekeinkkel kapcsolatban?

Remélem, hogy sikerül elkezdenünk feltenni néhány olyan kérdést, amiket eddig halogattunk – a halandóságunkról, a sikeres és jelentőségteljes élettel kapcsolatos elképzeléseinkről. És hogy rájövünk, nem befejezésekről, hanem maradandó örökségekről beszélünk.

Alkalmazás: Hogy néz ki számodra a siker? Vajon másképp fog kinézni, amikor az életed végére érsz?