A bibliai nézet a társadalmi változásokrólMinta

Önmagunk felajánlása

A mai igeversben (Márk 6:35-36) a tanítványokat egy olyan helyzetben találjuk, amivel sokunknak szintén szembe kell néznie Jézussal való utazásunk során.

Kimerülve a Jézus követése és mások szolgálata által támasztott követelményektől, a tanítványok pihenni szeretnének. A rövid szünetet azonban félbeszakítja a hatalmas tömeg gyülekezése, akik kétség kívül új igényekkel érkeznek.

Az éj leszálltával a tanítványok aggódni kezdenek, hiszen az összegyűlt tömeg a távozásnak semmi jelét nem mutatja, annak ellenére, hogy a hely lakatlan és élelem sincs. Hirtelen felindulásból arra kérik Jézust, hogy küldje el őket, hisz nincs mit tenni.

Gyakran akarunk hasonlóan cselekedni olyan emberekkel kapcsolatban, akiknek a szükségletei meghaladják képességeinket. Hajlamosak vagyunk a lehetőségek helyett a problémákra fókuszálni. Vagy a tanítványokhoz hasonlóan azt várjuk, hogy Jézus egyedül oldja meg a problémát, ahelyett, hogy azt keresnénk, hogyan tudnánk együttműködni vele. Sok imádságunk eléggé hasonlít a tanítványok kéréséhez: Jézus, kérlek vedd át tőlünk ezt a felelősséget!

Elmélkedj:

Isten hűsége nélkül nehezen boldogulnánk, és nem is bízhatnánk abban, hogy életünk valaha megváltozik. De Isten Igéje elültette magvait azok szívében, akik hisznek Benne, és megadta nekünk a vágyat aziránt, hogy vele együttműködve láthassuk az Ő átformáló erejét.

A tanítványok erőforrásai végesek voltak, Jézus azonban megszaporítva ezeket képes volt megetetni egy hatalmas tömeget. Te milyen erőforrásokkal rendelkezel, amiket Isten megsokszorozva közösséged áldására használhatna? Ne csupán anyagi erőforrásokra gondolj, hanem akár képességekre vagy az idődre is.