Hőn SzeretettMinta

Minden név közül, amelyet Isten adott nekünk, az Isten Gyermekét volt a legnehezebb megértenem.

Ez talán azért van, mert nagyon gyorsan kellett felnőnöm, és soha nem értettem egészen, hogy milyen lehet gyerekként élni.

Hasonlónak lenni a gyerekekhez azt jelenti, hogy biztonságban érezhetjük magunkat, tudva, hogy vigyáznak ránk, és hogy nem kell aggódnunk a jövő miatt? Hogy felfedezhetünk és kockáztathatunk? Hogy pihenhetünk, örülhetünk és szabadok lehetünk a világ terhétől?

Hát, az én gyerekkorom nem ilyen volt.

Az apukám függőséggel küzdött, bandaháborúkban vett részt és hepatitis C fertőzésben szenvedett. Egyszer azonban valaki megismertette őt Jézussal, és ez egészen megváltoztatta az életét (hála Istennek!). Elkezdte felkarolni a San Francisco utcáin élő otthontalan és függőséggel küzdő barátainkat. Büszke vagyok az utcákra, amelyeken felnőttem, és csodálattal tekintek vissza mindarra, amit Isten a szemem láttára tett. De mindez kemény gyerekkorral járt együtt. Fiatal voltam még, amikor első kézből láttam gyilkosságokat, azt, ahogy bántalmazták a szüleimet, valamint betekintést nyertem a különféle drogok árusításába és használatába. Tizennyolc voltam, amikor apukám belehalt a rákba.

Korán megtanultam, hogy milyen érzés nehéz kötelességeket cipelni, veszteséggel küszködni, kitartónak lenni és keményen dolgozni. Mindennek volt pozitív, de negatív oldala is. Fiatal felnőttként annak a súlya nehezedett rám, hogy produktívnak kell lennem, hogy mindent kézben kell tartanom, hogy soha nem állhatok meg, hogy aggódnom kell a jövő miatt, minden gyermeki csodálat nélkül az életemben. És eközben jó pár embert mélyen megbántottam.

Az elmúlt években igyekeztem újra felfedezni, hogy mit jelent valójában ez a név.

Ha a világ súlya nehezedik a válladra… tudd, hogy több vagy annál, mint amit mások mondanak rólad. Isten az Ő Gyermekének nevez téged (Galata 3:26).

Amikor Jézusnak adjuk az életünket, meghívást kapunk arra, hogy ismét megtanuljuk, mit jelent gyermeknek lenni. Neki adhatjuk azokat a terheket, amelyeket soha nem kellett volna egyedül cipelnünk. Felfedezhetjük, hogy nagyobb biztonságban vagyunk, mint azt valaha gondoltuk volna – hogy bízhatunk, kockáztathatunk, előreléphetünk a hitben, pihenhetünk, örülhetünk és ünnepelhetünk, csakúgy, mint a gyerekek, akik biztonságban és szeretve vannak.

Isten Gyermeke. Ez a te neved.

Ha úgy érzed, nem szabadulhatsz a régi éned vagy cselekedeteid szégyenétől… tudd, hogy több vagy annál, mint amit mások mondanak rólad. Jézus Valóban Szabadnak nevez téged (János 8:36).

Amikor Jézusnak adjuk az életünket, ugyanaz a Lélek költözik belénk, aki feltámasztotta Jézust a halálból. Új hozzáállást, nézőpontot és erőt kapunk.

Ha Isten nem lenne elég ahhoz, hogy feltámasszon minket a halálból, ha nem lenne elég ahhoz, hogy megmentsen minket a bűneinkből, ha nem lenne elég ahhoz, hogy kimentsen minket a legsötétebb helyekről, akkor ahhoz sem lett volna elég, hogy feltámassza Krisztust. Tehát vagy új életet kaptunk, vagy Jézus még mindig halott.

Ám mivel Ő él – hiszen a sír üres, és a mi Megváltónk csontjai nem a földben pihennek –, tudjuk, hogy a halál már rég legyőzetett.

Nem vagy a múltadhoz láncolva.

Valóban Szabad. Ez a te neved.

Barátom, talán olyan terheket cipelsz, amelyeket már nem kellene. Talán olyan láncok tartanak vissza, amelyek már nem köthetnek meg.

Ajánld fel ezeket Istennek, és élj aszerint, aki valóban vagy: Isten szabad Gyermekeként.