Só és világosságMinta

Az ősi időkben a só létfontosságú volt. Természetes fertőtlenítőszerként a sebek tisztításában és baktériumok elpusztításában volt szerepe. Sőt, használtak az élelmiszerek tartósítására is, különösen a forró éghajlatú területeken, ahol az élelmiszer gyorsan romlik, de akárcsak ma, az ételek ízesítésére is.

A Szentírásban Jézus figyelmezteti a tanítványukat, hogy maradjanak a föld sója. Abban az időben a sót a Holt-tenger partjain ásták volna. A nem kellően tiszta sólelőhelyek olyan krétaszerű anyagot szolgáltattak, amely külsőleg hasonlított a valódi sóra, de nem rendelkezett tulajdonságaival. Ahogy múlt az idő, a valódi só feloldódott, és használhatatlan maradvány-anyagot hagyott hátra, ami nem volt való másra, csak hogy kidobják.

Van valami rendkívül kiábrándító a külsőleg sóra hasonlító anyagban, amelyből viszont hiányoznak a só hasznos tulajdonságai. Ezért akarja Jézus, hogy mi legyünk a föld sója, és igyekezzünk megőrizni ezen tulajdonságunkat, hogy továbbra is hatással lehessünk a világra. Ez azt jelenti, hogy megfelelő kapcsolatban vagyunk Vele és megtartjuk parancsolatait.

Az Egyház arra hivatott, hogy megízesítse az élet és a kultúra minden aspektusát, ellensúlyozza a bűn és a gonosz hatását, és jobbá tegye a világot, hogy gyarapodjunk.