Hatodik nap: Elfogadással a béke felé.

A szívek nem csupán összetörni tudnak. Össze is forrhatnak.

Az egyik legfontosabb lépés a lezárás felé tehát a veszteség elfogadása. Mind érzelmi, mind mentális, mind lelki szinten el kell döntenünk, hogy békével fogunk tekinteni a veszteségünkre, hogy így a lehető legtöbbet hozhassuk ki a jövőnkből.

Talán már hallottál szegény Jóbról a Bibliából, aki néhány nap alatt mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki.

Jób kiváló példája az elfogadásnak, hiszen nem rejtegette a szenvedését, de mégis képes volt arra, hogy teljesen Istenre bízza az irányítást. Jób elfogadása Isten mindenhatóságának a felismeréséből fakadt. Tudta, mikor jön el az a pont, amikor az emberi erő már kevés egy probléma megoldásához.

Nem tudhatjuk, meddig tartott pontosan Jób szenvedése. Bizonyára legalább hónapokig. Vagy évekig. De egyszer vége lett. Ez a könyv egyik legfontosabb üzenete. Jób kitartott, várt és bízott; ugyanakkor pedig szenvedett, panaszkodott és kérdéseket tett fel. Ezek a dolgok nem zárják ki egymást.

Idővel aztán Isten Jób tudtára adta, hogy itt az ideje továbblépni és a jelenben élni. Ez csak úgy történhet meg, ha Isten békéjébe helyezzük magunkat – egy olyan békébe, amely minden emberi logikát és értelmet meghalad.

Mi a helyzet a veled?

Úgy érzed, még mindig harcolsz valamiért, amit inkább el kellene engedned, vagy még mindig vágysz valamire, amit nem kaphatsz vissza? Valami azt súgja a füledbe, hogy a szenvedésed a te hibád (csakúgy, mint Jób esetében)? Vagy egy mennyei hangot hallasz, amely arra emlékeztet, hogy semmi sem túl nehéz az Univerzum Királyának, és hogy mindenkinek le kellene nyugodnia egy kicsit, hogy Isten valóban Isten lehessen?

Nem számít, hol tartasz, én nem elítélni akarlak, sem pedig siettetni.

Leginkább csak arra akarlak emlékeztetni, hogy Isten jó, és hogy Ő kézben tartja a dolgokat. Menj tovább, és higgy! Fogadd be Isten békéjét! Őszintén hiszek benne, hogy – hasonlóan Jóbhoz – te is újra meg fogod tapasztalni az Úr jóságát és békéjét.