Istenbe vetett bizalom a szenvedések idejénMinta

Olvasd el!: Zsoltárok 22

IMÁK: Zsoltárok 22:19

„Örökkévaló, ne légy messze tőlem!

Te vagy erőm, siess segítségemre!”

Elmélkedés

A mai IMÁK vers erőteljes kijelentés egy olyan zsoltár közepén, amit nehéz olvasni. Olyan sok az igazságtalanság, olyan sok a baj és a szenvedés! A zsoltáros mégis azt írja: „Örökkévaló…”. Bízik az Úr erejében és tőle várja a segítséget.

A zsoltár első szavai emlékeztetnek minket arra, hogy a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus milyen szenvedéseket élt át keresztre feszítése során. Dávidnak a 22. zsoltárbéli szavait használva kiáltott fel: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27:46). Nagy kiváltság, hogy a Zsoltárok helyet kaptak a Bibliában és szabadon olvashatjuk, használhatjuk ma is a saját siralmainkban és szenvedésünkben, tudván, hogy Jézus is ugyanezekre a szavakra gondolt a halála előtti pillanatokban.

Erő és biztos hit van abban, amikor megvalljuk, hogy bár nem látjuk és nem érezzük, de mégis tudjuk, hogy igaz. A Zsidók 11:1 így írja le a hitet: „Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk.” Mint Isten népe, szentek és szeretettek vagyunk, ezért hinnünk kell a próbák és a szenvedések között is, valamint emlékeznünk és megvallanunk, hogy kicsoda Isten. El kell mondanunk ezt a saját meggyötört, levert lelkünknek is és bizonyságot kell tennünk erről újra és újra a körülöttünk élőknek, beleértve a szeretteinket, a családjainkat, a barátainkat és a közösségeinket.

Amikor a körülöttünk élők azt látják, hogy nagy fájdalmakon és szenvedéseken megyünk keresztül, de mégsem törünk össze (2 Korinthus 4:8–10), akkor Isten példaként mutathatja nekik az életünket és a hitünket, Önmagára irányítva azok figyelmét, akik szeretnék megérteni erőnk forrását.

Legyünk olyan nők, akik hűségesek és reményteljesek maradnak még a legnehezebb körülmények között is. Emlékezzünk mindig arra, hogy a mi drága Megváltónk is a zsoltárokhoz fordult vigaszért a kereszten, a legnagyobb fájdalmak és a haldoklása közben. Kövessük hát az Ő példáját és forduljunk Isten Igéjéhez a saját fájdalmunkkal, szenvedésünkkel és kérdéseinkkel!