Isteni útmutatásMinta

Szolgálj!

Ami engem illet, embereket szolgálnom nem természetemből fakadó dolog. Önző vagyok. Szeretem, ha az van, amit én akarok. Nem vagyok erre büszke persze, de sajnos ez az igazság.

Persze nem vagyok egyedül. Mindannyian hajlamosak vagyunk saját akaratunk szerint cselekedni. Természetünkből adódóan önzők vagyunk. Gondolj bele: egyetlen gyermeket sem kell tanítani az önzőségre. Jézus szerint az élet nem körülöttünk forog, s mégis, amerre nézünk, minden arra biztat, hogy saját kedvünk szerint tegyünk.

Egyik legbiztosabb módja annak, hogy Istenről elfeledkezzen az ember, az, hogy csak magával foglalkozik. Jézus igen komoly szavakat intézett azokhoz, akik követői akarnak lenni. Azt mondta, „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.” Máté 16:24

Isten azt szeretné, hogy az Ő akarata szerint éljünk — és ez alatt nem olyan dolgokra gondol, mint hogy több sajttal vagy éppen hagyma nélkül kérjük a hamburgert.

S ha már kajáról van szó, Jézus mondott még valamit, amit igencsak érdemes megfontolnod, mielőtt megrendeled a következő hamburgeredet. „Számomra az az étel, ha megteszem azt, amit az Atya rám bízott. Hiszen ezért küldött engem. Engem az táplál, amikor befejezem azt a feladatot, amellyel megbízott.” János 4:34 (EFO)

Képzeld el, milyen érzés lehet elmondani magadról, „Számomra az az étel, ha szolgálom Istent. Engem az táplál, ha az Ő kedvében járok. Az én eledelem Isten megbízásának teljesítése. Engem az táplál, ha az én Atyám akaratát viszem véghez, s teljesítem, amit rám bízott.” Ez egy különleges táplálék. Ezt jelenti az isteni útmutatás szerinti élet.

Miközben a társadalom minden oldalról azzal biztat, egyél jóllakásig, Isten azt mondja, másokat etess meg!

Míg az emberek azt hajtogatják, „Gyűjts, amennyit csak tudsz! Az élet rólad szól!”, Isten arra hív, hogy pusztán fogyasztók helyett mások segítői legyünk. Miközben a társadalom minden oldalról azzal biztat, egyél jóllakásig, Isten azt mondja, másokat etess meg! Isten nem arra teremtett minket, hogy elvegyünk, hanem arra, hogy adjunk: Saját vágyaink helyett mások szükségleteire összpontosítsunk; Amikor mások a sor elejére tolakodnak, mi a sorunkat türelmesen kivárjuk. Isten arra teremtett bennünket, hogy másokat szolgáljunk.

A szolgálat teszi jelentőssé a történetedet.

Gondolj csak bele! Milyen dolgokra emlékszel vissza szívesen? Nem arra, amikor segítettél egy szomszédnak, szolgáltál a gyülekezetedben, vagy megajándékoztál valakit? Hát persze! Miért? Mert arra teremtett minket Isten, hogy szolgáljunk, ahogyan Jézus is tette a földön. Másokat szolgálni nem könnyű, nem feltétlenül „jön” természetesen. Velem sem így volt régebben. Aztán rájöttem, hogy a szolgálat nem arról szól, mit teszünk, ugyanis arra hívattunk, hogy szolgálók legyünk. Amikor szolgálunk, Krisztusivá leszünk.

Imádkozz: Istenem, mire hívsz, milyen formában szolgáljalak Téged? Kiket szolgáljak? Hol szolgáljalak?