Velünk az Isten!Minta

Olvasd el: Lukács 7:18–50

IMÁK: Lukács 7:47–50

„Mondom neked, hogy ennek az asszonynak a bűneit — bármilyen sok is volt — megbocsátották. Ezt abból láthatod, hogy mennyire szeret engem! Akinek csak kevés bűnét bocsátották meg, az kevésbé szeret.« Ezután az asszonyhoz fordult: »Meg vannak bocsátva a bűneid!« Akik vele együtt vacsoráztak, ezt gondolták: »Kicsoda ez? Azt képzeli, hogy megbocsáthatja valakinek a bűneit?« Végül Jézus ezt mondta az asszonynak: »A hited megmentett téged, menj békességgel!«”

Elmélkedés

A farizeusok és az írástudók folyamatosan próbálták csapdába csalni Jézust. Kérdéseket szegeztek neki, elméleti helyzeteket, szituációkat vázoltak előtte, hogy lássák, mennyire ismeri a törvényt. Jézus azonban sokkal jobban értette a törvényt, mint ők, hiszen Ő maga a testté lett Ige. Ennek ellenére, ők folyamatosan kritizálták Jézust a tetteiért és azért, hogy kikkel mutatkozott. A farizeusok és a vallási vezetők a törvény követése miatt hitték magukat igaznak. Bár a szívük távol állt Istentől, úgy gondolták, hogy a szigorú engedelmességük megmenti majd őket.

A farizeusoknak ugyanúgy szüksége volt a megbocsátásra, mint bárki másnak. Nem tudták kiérdemelni a megváltásukat. Bár tudták, hogy saját erőből képtelenek megtartani a törvényt, nem akarták felismerni, hogy mennyire megtörtek és bűnösök.

Jézus a hit által kínál megváltást, nem pedig az érdemeinkért. Bár a farizeusok hitetlenek voltak, Izrael népe közül sokan hittek Jézusnak.

Egy névtelen, meg nem hívott nő odament Jézushoz. Drága olajat öntött a lábára és a port éskoszt pedig a hajával törölte le róla. Mindezt azért, mert kiáradóan szerette az Urat, azt, Aki megbocsátotta a vétkeit. Az, hogy miket vétett vagy milyen volt a múltja, immár nem számított, mert találkozott Jézussal. Ő mindent megbocsátott neki, az asszony pedig imádta Őt.

Jézus hatalmas. Hatalma van megbocsátani a bűnöket és a kemény szíveket önmaga felé fordítani. Telve van szeretettel, törődéssel és tárt karokkal üdvözöl minket, ha a bűneinkből hozzá fordulunk. A farizeusok nem szerették Jézust, mert nem hitték, hogy megbocsátásra van szükségük. Ám ez az asszony tudta, hogy szüksége van rá és ez ahhoz vezetett, hogy szabadon dicsőítse és imádja Jézust.

Folyamatosan fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy hogyan viszonyulunk Jézushoz és a megbocsátáshoz, amit kínál. Látjuk, hogy szükségünk van rá és ezért szeretettel és imádattal teli elé járulunk vagy tagadjuk, hogy bűnösök vagyunk és kritizáljuk a mások felé mutatott könyörületét és kegyelmét? Legyünk olyanok, mint ez az asszony, tudva, hogy kegyelem által szeretettek és megváltottak vagyunk, akik ezért kiterjeszthetik saját szeretetüket és kegyelmüket a körülöttük lévőkre is.