Istent választani a világ helyett - Jákób és József életeMinta

Olvasd el: 1 Mózes 47:28–48:22; Ézsaiás 55:8–9; Filippi 1:6 és Zsidók 11:13 és 21

IMÁK: Zsidók 11:13, 21

„Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg, de életükben nem kapták meg mindazt, amit Isten nekik ígért. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek jövendő beteljesülésének. Nyíltan megvallották, hogy idegenek és jövevények, akik csak átutazóban vannak a Földön.”

„A haldokló Jákob is hittel áldotta meg József mindkét fiát, és botja végére támaszkodva imádkozott.”

Elmélkedés

Jákob hite legerősebben élete végén jelent meg. Tudta, hogy haldoklik és megkérte Józsefet, hogy atyái földjén temesse el, a földön, amit Isten az utódainak ígért. Amikor József másodszülött fiát, Efraimot az elsőszülöttnek járó áldással áldotta meg, kiderült, hogy megértette Isten az ő életén túlívelő terveit.

Isten útjai nem hasonlítanak a mi útjainkhoz. Őt nem köti a kultúra vagy a hagyományok; Ő úgy cselekszik, ahogy neki tetszik. Az ősatyák történetéből látszik, hogy Isten gyakran a fiatalabb fiút választotta, hogy ő örökölje az áldást az elsőszülött helyett. Az ókori Közel-Kelet kultúrájában az elsőszülött fiúé volt az áldás és kétszeres részt kapott az örökségből. Isten választása azonban az Ő örök céljai szerint történik, nem pedig születési sorrend vagy kulturális szokások szerint. Jákob ezt megértette és nem kérdőjelezte meg Isten bölcsességét: Efraimot áldotta meg Manassé helyett. Alávetette magát Isten iránymutatásának és hittel cselekedett József fiainak megáldása során.

Jákob tettei rámutatnak, hogy Isten folyamatosan munkálkodik az életünkben. Korábban Jákob csalóként viselkedett és önmagában bízott. Nem avatkozott bele a családja ügyeibe és kedvenceket választott feleségei és gyermekei között is. De Isten sosem hagyta abba a Jákobon való munkálkodást; kegyelmével folyamatosan formálta őt. Egy élethossznyi tanulás után pedig Jákob végre megértette Isten akaratát. Teljes volt a hite abban, hogy Isten továbbra is megáldja a családját és visszaviszi őket arra a földre, amit nekik ígért. Megtanulta, hogy alávesse magát Isten tervének és a családja áldott lett emiatt.

A mi hitünk is érik, mi is egyre inkább hajlunk arra, hogy elfogadjuk Isten terveit és céljait. Jákob felismerte, hogy Isten ígérete nem fog az ő élete során teljesülni, de biztos volt abban, hogy Isten a halála után is hűséges marad a családjához. Isten sosem fejezte be a Jákobon való munkálkodást és a bennünk való munkát sem hagyja abba. Folyamatosan alakít és formál bennünket, hogy egyre inkább hasonlóvá váljunk Fiához, folyamatosan érlel és tanít minket és ezáltal egyre közelebb visz a céljaihoz. Miközben növekszünk a hitben, egyre jobban meg tudjuk érteni Isten terveit. Egyre inkább készek leszünk elfogadni az Ő terveit, még akkor is, ha különböznek a miénktől. Azáltal, hogy tudjuk, Isten megáldott minket a múltban, növekszik a hitünk abban, hogy ő képes és kész megáldani minket a jövőben is. Ő mindig hűséges és mindig megtartja az ígéreteit.