Minden vágyakozó szívMinta

Egy egomániás uralkodó és a zsidók igaz Királya

Amikor a napkeleti bölcsek Jeruzsálembe érkezve a zsidók újszülött Királyáról érdeklődtek, Heródes igyekezett véka alá rejteni az elhatalmasodó kétségbeesését. Tisztában volt azzal, hogy mit jelent a bölcsek jelenléte Jeruzsálemben, és tudta, hogy ők nem azok a fajták, akik akárhol felbukkannak. Azért jöttek, hogy megkoronázzak a zsidók igazi Királyát, és ez aggodalomra adott okot.

Heródesnek Augustus császár ajándékozta a „zsidók királya” címet, hogy így megköszönje atyjának, Antipáternek a segítségét. Heródes valójában nem is zsidó volt, hanem edomita. Ennek ellenére meg volt róla győződve, hogy ő a zsidók törvényes királya, és mindenkit, aki elvehette tőle ezt a címet, trónbitorlónak tartott.

Heródes uralkodása mind a mai napig megosztja a történészeket, hiszen a király a végletek tankönyvi példája lehetne. Egyrészt páratlan építkezéseket folytatott. Legnagyobb és legfontosabb munkája a zsidó templom felújítása volt. Nem sajnálta a pénzt, ha az építkezésről volt szó, és még a rabbik is, akik nem szívlelték különösebben Heródest, sokszor dicsérve emlegették a templom felülmúlhatatlan szépségét.

Ugyanakkor Heródes minden jótettét beárnyékolja az eszelős paranoiája és kegyetlensége. Senki sem volt biztonságban mellette, aki veszélyt jelenthetett a trónjára – még a saját családja sem. Amikor azt gyanította, hogy kedvenc felesége, Mariamné és ikerfiai a trónjára akartak törni, mindannyiukat kivégeztette.

Amint tehát Heródes meghallotta, hogy új zsidó Király született, fenyegetve érezte magát, és titokban arra kérte a bölcseket, hogy üzenjék meg neki, hol van az Újszülött, hogy ő is imádhassa Őt. A bölcseket azonban egy angyal figyelmeztette álmukban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, ezért más útvonalon tértek haza.

Sajnos ez az egomániás hatalomvágy gyilkos tombolásban csúcsosodott ki. Heródes elrendelte, hogy minden kétéves és annál fiatalabb fiút öljenek meg Betlehemben.

Heródes életében a fény és a sötétség örök csatáját érhetjük nyomon. Ha világias szemmel nézzük a dolgokat, egy királyt látunk, aki minden vetélytársát el akarta tenni láb alól. Lelkileg szemlélődve azonban a Sátán munkálkodása is megnyilatkozik, aki azon volt, hogy elpusztítsa a kígyó fejének megtipróját, Jézus Krisztust (Teremtés könyve 3:15).

Ha Jézus nem a királyok Királya és az urak Ura, akkor hogy lehet az, hogy még a mai királyok is fenyegetve érzik magukat Tőle? A tény, hogy 2000 évvel később a világ még most sem veheti félvállról a Betlehemben született zsidó Királyt csak még nagyobb hitelt szerez az Ő Uralmának.

Mint minden király esetében, egy nap Heródes uralma is véget ért. Vele ellentétben Jézus a mai napig is fenyegetést jelent a világ királyságaira, az Isten Országa pedig megállíthatatlanul növekszik. Csak egy Király van, és az Ő neve Jézus. Erre csak egy észszerű válasz létezik: ha leborulva imádjuk Őt.

• Milyen fenyegetést jelent Jézus születése a mai királyságokra és uralkodókra?
• Milyen fenyegetést jelent Jézus születése az akaratomra, hogy hagyjam Őt uralkodni az életem felett?