Örökkévaló Bizonyosság - János Evangéliuma Minta

Olvasd el: János 2:12–22

IMÁK: János 2:22

„Később, már Jézus feltámadása után, tanítványai visszaemlékeztek mindarra, amit ekkor mondott, és hittek az Írásban és Jézus szavaiban.”

Elmélkedés

A mai igerész Jézus életének egy ismerős jelenetéhez kalauzol minket. János az evangéliuma elején számol be erről, míg Máté, Márk és Lukács a templom megtisztítását Jézus életének utolsó néhány napjára helyezi. Máté, Márk, Lukács és János mind különböző megközelítésből számol be Jézus életéről. János nézőpontja az volt, hogy kiválasztott Jézus életből egyes meghatározott eseményeket, hogy ezek által bizonyítsa, hogy Jézus az Isten Fia, és Ő az egyetlen út az örök életre. Ez volt János stratégiája, hogy megértesse, kicsoda Jézus. Ha ezt észben tartjuk, akkor tisztábban láthatjuk, hogy mi a célja ennek az igerésznek.

Amikor Jézus a páska ünnepén bement a templom udvarába, láthatóan haragra gerjedt. Megragadott egy ostort és elkezdte kifelé kergetni a bárányokat és a marhákat, valamint azokat, akik árulták őket. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusokat azonnali távozásra szólította fel. Jézus reakciója rámutat arra, hogy mennyire megromlott a zsidó vallási élet.

A törvény megkövetelte, hogy hibátlan állatot vigyenek az emberek a templomba áldozatként, az állat fajtája pedig az áldozat típusától függött. Ahelyett, hogy messziről hozták volna az állatokat, az embereknek lehetősége volt megvásárolni az áldozat bemutatására szánt állatot Jeruzsálemben is (5 Mózes 14:25). Emellett az embereknek templomi adót is kellett fizetniük (2 Mózes 30:31) az Úrnak szóló áldozatként. Az adó és az állatért adott fizetség azonban nem lehetett római pénzben, ezért a pénzt át kellett váltani templomi fizetőeszközre.

A pénzváltás és az állatvásárlás a templom udvarán történt. A templomnak az imádat helyének kellett volna lennie, ahol az áldozatok bemutatása által Isten szentségének tisztelete nyilvánul meg. Ehelyett ezek az emberek piactérré és bankká változtatták. A tetteik megmutatták, mennyire nem tisztelték Isten szentségét és a templomot, és ez Jézus számára utálatos dolog volt.

A zsidó vezetők azt követelték Jézustól, hogy bizonyítsa be, hogy joga volt kiűzni ezeket az embereket a templomból és ezáltal megzavarni a fennálló rendszert. Jézus azonban, ahelyett, hogy belement volna a játszmájukba, megjövendölte a feltámadását. A 22. versben azt látjuk, hogy János bízott abban, hogy az olvasók ismerik a történet végét – vagyis, hogy Jézust keresztre feszítették, de három nap múlva feltámadt. Ha úgy olvassuk ezt a beszámolót, hogy a történet végét észben tartjuk, akkor az további konkrét bizonyítékul szolgál arra, hogy Jézus az, akinek mondja magát.