Örökkévaló Bizonyosság - János Evangéliuma Minta

Olvasd el: János 7:53-8:59

IMÁK: János 8:12

„Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: ’Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.’”

Elmélkedés

Az evangélium legelején János épp csak felvillantja előttünk azt, amiről ma olvasunk: úgy mutatja be az Igét, mint Aki „világosság volt az emberek számára” (János 1:4). Ez a Világosság „fénylik a sötétségben, de a sötétség sohasem tudta legyőzni” (János 1:5). Ma pedig arról olvasunk, hogy Jézus mindenki előtt kijelenti, hogy Ő ez a Világosság.

Korábban is említettük már, hogy János evangéliuma elsősorban nem Jézus szolgálatának eseményeit dolgozza fel, hanem lényegében nézve egy átfogó teológiai érvelés: Jézus istenségét taglalja, és azt, hogy miért Ő az egyetlen út az örök életre. A mai igeszakaszban Jézus a néphez és a vallási vezetőkhöz szól a sátoros ünnep utolsó napjain.

A sátoros ünnepet egy olyan szertartás zárta, amikor gyertyákat gyújtottak meg a templom külső udvarában, arra emlékezve, hogy Isten tűzoszlopként vezette Izrael népét a pusztai vándorláskor. Ő gyújtott fényt a sötétségben, hogy a nép láthassa az utat (2Mózes 13:21-22). Az ünneplő sokaság így imádta Istent, a Világosság Istenét, és újra Neki szentelték magukat.

Egy ilyen ünnepnapon, amely a Szabadító Istenről, a sötétségből kivezető Világosságról szólt, Jézus felállt és ezt mondta magáról: „Én vagyok a világ világossága! Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.”

A farizeusok tiltakozni kezdtek: milyen jogon meri Jézus azt állítani magáról, hogy Ő a Világosság? Ez egyszerűen képtelenség! Pedig nem az. Jézus hoz világosságot a sötétségbe, Ő a szabadságra és örök életre vezető út. Jézus kijelentése a templom környékén hangzott el, amely arra mutat, hogy a világosság forrása többé már nem a templom, hanem Ő Maga, az Isten Szentje.

János célja ezzel a kijelentéssel is ugyanaz, mint az eddigiekkel: rámutat arra, hogy Jézus a Szabadító Isten. Jézus korábban már bemutatkozott úgy, mint az Élet Kenyere. Ez emlékeztette a zsidókat arra, ahogyan Isten gondoskodott őseikről a pusztában, amikor mannát küldött nekik eledelül. Így most, hogy Jézus a Világ Világosságának nevezi magát, ismét felidézi a zsidó népben azt, hogy Isten megszabadította őket a rabszolgaságból és betöltötte szükségeiket. Ő kivezet a sötétségből, még akkor is, ha észre sem vesszük, hogy sötétségben élünk. Ő Világosság és Élet, amelyet nem győzhet le a sötétség és a gonosz. Sőt, Ő az, Aki győzelmet arat fölöttük, azért, hogy mi örökké Vele élhessünk.