Örökkévaló Bizonyosság - János Evangéliuma Minta

Olvasd el: János 4:43–54

IMÁK: János 4:53–54

„Az apa visszaemlékezett arra, hogy Jézus pontosan abban az órában mondta neki: ’A fiad élni fog!’ —és hitt Jézusban egész családjával együtt. Ez volt a második csodálatos jel, amelyet Jézus tett, miután Júdeából Galileába érkezett.”

Elmélkedés

Mai elmélkedésünkben egy újabb helyszínre váltunk János evangéliumában. A jelenet azzal kezdődik, hogy Jézus Samáriából Galileába utazik. Bár az evangéliumi beszámoló nem mindig követi időrendben Jézus szolgálatának eseményeit, ez a szakasz azt mutatja be, hogy mit végzett Jézus a különböző helyszíneken, valamint a Júdea és Galilea közötti utazásai során.

Kána egy galileai város volt. Jézus első csodáját is Kánában tette: a vizet borrá változtatta egy esküvőn. A történet, amelyről ma olvasunk, szintén Kánában játszódik, és ez Jézus második csodája. Ez a két csoda keretbe foglalja ezt az elbeszélési szakaszt, és a segítségükkel megérthetjük, hogy mire akarja János irányítani a figyelmünket: hinni, anélkül, hogy látnánk.

Nagy hasonlóságokat találhatunk a tisztviselő fiának meggyógyítása és a kánai menyegző története között. Nem véletlen egybeesésekről van szó—János azt akarta, hogy az olvasói észrevegyék ezeket a hasonlóságokat és meglássák az összefüggést.

Mindkét esetben Jézushoz fordultak, és arra kérték, hogy tegyen csodát. Az ember arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg a fiát, Jézus anyja pedig azt kérte (habár közvetve), hogy tegyen valamit annak érdekében, hogy több bor legyen a lakodalomra. Jézus mind az anyját, mind a tisztviselőt emlékeztette arra, hogy nem az a célja, hogy mindenféle csodát tegyen; ennél sokkal nagyobb célja van. A tisztviselő és Jézus anyja egyaránt megértette ezt, és hittel válaszolt. Bár még egyszer megkérte Jézust, hogy gyógyítsa meg a fiát, a tisztviselő engedelmeskedett Jézus utasításának, és hazament. Hitt Jézusnak, és hazatért, annak ellenére, hogy nem látta, hogy Jézus meggyógyította volna a fiát.

A Kánában történt mindkét csoda azt a gondolatot hangsúlyozza, hogy a Jézusba vetett hitünkhöz látás nélküli hitre van szükség. Ha már látnánk az eredményt, akkor nem kellene teljesen bíznunk benne itt és most. A hitre nem lenne szükség. Ahhoz, hogy higgyünk abban, hogy Jézus az Isten Fia, és az egyetlen út az örök életre, nagymértékben szükség van a látás nélküli hitre. Ma egyikünk sem látta Őt; mások tanúságtétele alapján hiszünk, mind a Szentírásban leírtak, mind a történelem során tapasztaltak alapján. Itt Jézus világossá teszi számunkra, hogy nagyra értékeli a hitünket, különösen a látás nélküli hitet.