Miért aggódunk?

Mindannyian megtapasztaljuk az aggodalmat életünk valamely szakaszában, nem igaz? A postás becsúsztat az ajtó alatt egy számlát, amiről teljesen megfeledkeztünk, és azon aggódunk, hogy mégis hogyan fogjuk kifizetni.

Az egyik szerettünk fél órával később ér haza, mint ígérte, mi pedig azt a fél órát azzal töltöttük, hogy halálra aggódtuk magunkat azon, vajon mi baja történhetett.

A gyerekünk első napja van az óvodában, mi pedig egész nap azon aggódunk, vajon jól érzi-e magát ott, és meg tudja-e szokni az új helyet.

Mindannyian ismerjük ezeket a helyzeteket, amikor nincs ráhatásunk a dolgokra, és nem tőlünk függ, hogy minden kiegyensúlyozottan és jól történik-e. Aggódni kezdünk, és azon jár az eszünk, hogy hogyan oldhatnánk meg mégis az adott helyzetet vagy problémát anélkül, hogy először inkább a gyökerét keresnénk meg.

Semmi baj nincs azzal, ha törődünk valakivel vagy valamivel; mindenkinek vannak dolgai, szerettei, amik vagy akik fontosak számára és törődik velük, és ez így van jól. De amikor a törődés átfordul aggódásba, akkor az aggodalom elrabolja az örömünket, és nem marad energiánk a mindennapi élethez sem, mert minden erőnket elvesztegetjük felesleges aggódással.

Most állj meg egy percre, és olvasd végig a mai nap igeverseit, a Máté 6:25-34-et.

Jézus azzal kezdi, hogy elismeri, az embernek szüksége van ételre, italra és ruhára.

Ezt mi is tudjuk. Máté, aki Jézus szavait leírta is tudja. És Isten is tudja!

Megnyugodhatunk a tudatban, hogy Isten tisztában van vele, hogy mire van szükségünk az életben, és terve van afelől, hogy ezek a szükségleteink betöltessenek.

Jézus az ég madaraira mutat, és az ő napról napra való bizalmukat az Atyában állítja elénk követendő példaként. Nem aggodalmaskodva repkednek, hogy vajon hol találnak majd eleséget, vagy hol rakhatnak fészket – minderről az Atya bőkezűen gondoskodik a természet által.

Elérünk mi bármit is az aggodalmunkkal? Vagy csak kiszívja az örömöt az életünkből?

Jézus még azt is hozzáteszi, hogy a mező virágai szebben vannak felöltöztetve, mint bárki közülünk, annak ellenére, hogy talán már holnap elhalnak. És mi mennyivel fontosabbak vagyunk Istennek, mint a virágok! Jusson ez eszedbe akkor, amikor aggódni kezdesz valamin. Isten szeret téged, és törődik a szükségeiddel! Sőt, még azzal is, amire vágysz! Isten éppolyan jól ismeri szívünk vágyait, mint a szükségleteinket.

Barátaim, hogyan állhatnánk meg az eltévelyedett és Istent kutató világ előtt, ha mi magunk is ugyanazokon aggódunk, mint amin azok az emberek, akik még nem ismerték meg az Atyát? Ellen kell állnunk az aggodalomnak, és harcolnunk kell a békéért.

Törődj inkább Isten ügyeivel a sajátjaid helyett, és a többiről majd Ő gondoskodik helyetted! Éld az életedet az Ő útja szerint, és minden szükségedet betölti majd!

Ne aggódj a jövőddel kapcsolatban, mert Isten tudja, milyen terveket gondolt el az életünk felől (lásd Jeremiás 29:11), és ha bízunk benne, ez elég lesz a boldog élethez.

Következő lépések

Vésd az eszedbe a Jeremiás 29:11-et!

Mikor kísértést érzel arra, hogy elkezdj aggodalmaskodni, ismételgesd ezt a néhány sort – akár hangosan, akár magadban.

Emlékeztesd magad, hogy Isten tudja, milyen terveket gondolt el felőled, és lelj békét ebben!