A BarátságrólMinta

Péntek: Életadó barátságok

Olvasd el: Filippi 2:1–18, Róma 12:9–21

IMÁK: Róma 12:9–10

„A bennetek lévő isteni szeretet képmutatás nélkül jusson érvényre! Gyűlöljetek minden gonoszságot, viszont ragaszkodjatok ahhoz, ami jó! Testvéri szeretettel szeressétek egymást, és a másik testvérnek mindig adjatok nagyobb tiszteletet, mint amit tőle vártok!”

Elmélkedés

Az egyik legalapvetőbb Bibliai tanítás az emberi kapcsolatokról ez: helyezz másokat magad elé. Ez az, amit a „másik testvérnek mindig adjatok nagyobb tiszteletet” jelent, vagyis, hogy túlszárnyaljuk egymást abban, hogy jót teszünk egymással. Arra vagyunk elhívva, hogy alázatosak legyünk, hogy alávessük a közösség érdekeinek a kiváltságainkat és a kívánságainkat. Egy egészséges közösségben azonban nem sikkadnak el a szükségeink, mert mások viszont azon vannak, hogy minket szolgáljanak. Kölcsönös szeretet, és egymás javának keresése jellemzi az ilyen közösségeket.

Hogy ez nem hangzik túl életszerűnek és kivitelezhetőnek? Mert nem is az. Isten az Ő kegyelméből útmutatást ad a Szentírásban arra nézve, hogy hogyan épüljenek fel a közösségek, hogyan gondozzuk a jó kapcsolatokat, de ezeket a szabályokat nem tudjuk Isten kegyelme nélkül betartani, és nem is lehet őket tökéletesen követni, amíg az örökkévalóságba nem érünk. A reménységünk nem a saját erőfeszítéseinkben van, hogy majd jót teszünk és megpróbáljuk szeretni egymás. A reménységünk abban áll, hogy Isten szeret minket, és ez a szeretet ösztönöz az egymás iránti szeretetre, felkészít arra, hogy szeressük egymást és reményt ad, hogy a bűntelen jövőben a kapcsolataink tökéletesek lesznek.

Ima

Köszönöm Istenem, hogy tökéletesen szeretsz minket. Ajándékozz meg azzal a kegyelemmel, amelyre szükségünk van, hogy jól tudjuk egymást szeretni, és tiszteletben tartsuk az egész közösségünk szükségeit. Köszönöm a barátság ajándékát. Ámen.