BibleProject | Utazás Lukács evangéliumában és Az apostolok cselekedeteinek könyvébenMinta

Jézus királyságának eljövetele jó hír a szenvedők számára, és mindenki beléphet, aki megérti, hogy szüksége van Istenre. Ennek szemléltetésére Lukács elmeséli nekünk, hogy Jézus milyen vacsorákon vesz részt. Olyan betegekkel és szegényekkel eszik együtt, akik bűnbocsánatot kaptak tőle, meggyógyultak általa, és részesültek az ő bőkezűségében. De Jézus a vallási vezetőkkel is együtt vacsorázik, akik elutasítják az üzenetét és vitatják módszereit. Nem értik meg, hogy miről szól Isten királysága, ezért Jézus egy példázatot mond nekik. A példázat pedig így hangzik:

Volt egyszer egy apa, akinek két fia született. Az idősebb fiú megbízható, és tiszteli az apját, de a fiatalabb elég zűrös. Idő előtt magához ragadja örökségét, elutazik messzire, és mindenét bulizásra és hülyeségekre költi. Egy idő után éhínség támad, és a fiúnak elfogy a pénze, így egy gazdánál vállal munkát, disznókra vigyáz. Egy nap viszont annyira megéhezik, hogy még a disznóknak adott moslékot is kész lenne megenni, amikor eszébe jut, hogy otthon, az apjánál sokkal jobb dolga volt. Így hát hazaindul, és útközben a bocsánatkérését gyakorolja. Még távol volt ugyan, de az apa észrevette fiát a távolban, és nagyon boldog lett. A fia él! Túlélte az éhínséget! Az apa odaszalad a fiához, és nem győzi ölelni, össze-vissza csókolgatja őt. Ekkor a fiú elkezdi a beszédét: „Apa, nem érdemlem meg, hogy a fiad legyek. De nem lehetne, hogy itt dolgozzak és...” Ám mielőtt befejezte volna, az apa odahívatta a szolgákat, és utasította őket, hogy hozzák ki neki a legszebb ruhát, adjanak a fiának új szandált és egy díszes gyűrűt, majd készítsenek elő egy ünnepi vacsorát annak örömére, hogy a fia hazatért. Az ünneplés kezdetére az idősebb fiú is megérkezik egy hosszú, nehéz és munkás nap után, és felfedezi, hogy a zene és a finom ételek mind a lúzer testvérének szólnak. Feldühödik és nem vesz részt az ünnepségen. Az apa viszont kimegy idősebb fia elé, és azt mondja neki: „Fiam, te mindig is a családhoz tartoztál és mindenem, amim van, a tiéd. De a testvéredet azért kell ünnepelnünk, mert elveszett, és megvan. Meghalt, most pedig él!”

Ebben a történetben Jézus a vallási vezetőket az idősebb fiúhoz hasonlítja. Jézus látja, hogy a vallási vezetők megsértődnek azon, hogy elfogadja a kívülállókat, de Jézus azt szeretné, hogy ők is úgy tekintsenek a kívülállókra, mint ő. A társadalom számkivetettjei úgymond visszatérnek apjukhoz. Élnek! Isten jóságából van elég mindenki számára. Ő mindenét azoknak adja, akiket gyermekeinek nevez. Ahhoz, hogy élvezhesd az ő királyságát, csak alázattal el kell fogadnod azt.