VárjMinta

Mikor szakítottak félbe a legutóbb?

Nem tudom te hogy vagy vele, de nagyon könnyű idegessé és türelmetlenné válni, amikor el vagyunk foglalva a magunk dolgával, és egyszer csak valami kelletlen vagy váratlan dolog közbejön.

Az alábbi igeszakaszban egy Jairus nevű férfiről olvashatsz, aki odament Jézushoz, hogy elmondja neki: a tizenkét éves lánya haldoklik.

Jézus úgy döntött, hogy elmegy Jairus házába és meggyógyítja az elöljáró lányát, ám út közben a tömegből egy sok éve beteg asszony megérintette a ruhája szegélyét. Közbeszóltak – változott a terv.

Mit tett Jézus? Megállt. Az asszonynak szentelte teljes figyelmét és még pár kérdést is intézett hozzá, időt töltött vele és meggyógyította őt.

Most pedig képzeld magad Jairus helyzetébe. Te hogyan reagáltál volna?

Nem tudom te hogy vagy vele, de én nagyon pipa lennék, össze lennék zavarodva, sőt talán még mérges is lennék Jézusra. Azt gondolnám, hogy „Gyerünk már! Mennünk kell! MOST!”

Igaz, az ige nem említi, hogy Jairus hogyan reagált, így nem tudhatjuk biztosan.

Az ige nem tesz említést arról, hogy Jairus bármit is mondott volna. Legjobb tudomásunk szerint nem siettette Jézust, és nem emlékeztette őt a haldokló lányára.

Arra következtethetünk, hogy Jairus ott állt Jézusra várva, míg ő meggyógyította az asszonyt. Türelmesen várakozott.

Jairus megértést mutatott ahelyett, hogy haragosan vagy frusztráltan lépett volna fel Jézussal szemben.

Van ekkora türelmed? Rendelkezel azzal a türelemmel, amely félre tud állni és várni, amikor a dolgok nem a terv szerint haladnak? Milyen lenne, ha legközelebb, amikor félbeszakítanak, megértést mutatnál a másik felé, vagy a kialakult helyzet felé?