Szeretve VagyMinta

Isten Türelmes Szeretete

Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek. (Hóseás 2:16 HUNB)

Amikor második osztályos voltam, az osztályomban egy fiú megesküdött, hogy mindaddig visszatartja a lélegzetét, amíg a lány, aki tetszett neki azt nem mondja neki, hogy ő is viszont kedveli. Ijedten nézte, ahogy a fiú arca elvörösödött, majd kifakadt: „OKÉ! Kedvellek!” Mondanom sem kell, hogy nem tartott sokáig az a „kapcsolat”.

Hóseás könyvének ezen gyönyörű szakaszában azt olvassuk, hogy míg Isten népe más isteneket követett, addig Isten nem mondott le róluk. Ahelyett, hogy arra kényszerítette volna a népét, hogy őt szeressék, Isten azt mondta, hogy csábítani fogja őket és szívhez szólóan beszél velük, reményt adva nekik ott, ahol nem volt. Ezen keresztül Isten kijelenti, hogy egy nap férjének fogják őt szólítani (18. v.). Ez az ígéret Krisztusról szól. Krisztus halálán és feltámadásán keresztül a köztünk és Isten között lévő kárpit ketté szakadt. Teljes bocsánatot nyertünk, korábbi botladozásaink elfeledésre kerültek. Isten tágra nyitotta a remény kapuit, és mi megérthetjük, hogy ő nem egy olyan úr, aki a mi szeretetünket követeli, hanem egy türelmes Isten, aki kapcsolatot keres velünk. Egy olyan kapcsolatot, amit nem kényszerít ránk, de egy olyat, amire mi vágyunk, mert Jézus Krisztus vérén keresztül megmutatta nekünk az ő szeretetének mélységét.

Ma tekintsünk Isten türelmes szeretetére. Ő nem követeli tőled, hogy szeresd őt, de mindig hív téged, és tárt karokkal kész fogadni téged. 

Amint imádkozol, köszönd meg hűséges Istenünknek a szeretetét. Kérd őt, hogy segítsen neked úgy szeretni másokat, ahogy ő szeret téged.