Vassal formálják a vasat: Életről-Életre® Mentorálás az ÓszövetségbenMinta

4. Nap:Dávid és Jónátán

Dávid és Jónátán közös barátsága egy újabb képet ad arról, hogyan is néz ki az Életről-Életre tartó mentorálás.

Saul király volt Izráel első királya, Jónátán pedig a fia. Az alázatos kezdet ellenére Saul lassan kezdett elfordulni Istentől és elindult, hogy saját dinasztiát alapítson. A dinasztia egy része törekedett annak biztosítására, hogy Jónátán egy nap leváltsa őt királyként.

De Isten terve nem ez volt. Ő inkább elvezette Sámuel prófétát hogy felkenje a fiatal pásztorfiút, Dávidot a fiatal pásztorfiút, Dávidot, mint Saul végső utódját. Dávid „Isten szíve szerinti” személy volt. Sajnálatos módon, Saul királyról kiderült, hogy minden, csak nem az. Emiatt, pusztán féltékenységből, Saul könyörtelenül üldözte Dávidot azzal a céllal, hogy megölje és kikövezze az utat Jónátánnak, hogy elfoglalhassa a trónt és királyként követhesse őt. (Lásd 1Sámuel 1-31 verseiben.)

A káosz közepette valami hihetetlen dolog történt: Dávid és Jónátán lelkitársakká váltak; „Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán, mint önmagát.” Nem alakult ki közöttük versengés és nem volt olyan dolog, ami a barátságuk tényével ellentétes lett volna. Ők ketten elkötelezték magukat afelé, hogy ott lesznek egymásnak, bármibe is kerüljön ez.

Szemmel láthatóan hívogatóak a Biblián keresztül megismert, kölcsönös előnyt rejtő kapcsolatok. Két igei példát is láthatunk erre a Példabeszédek könyvében: „Van ember, aki bajba juttatja embertársait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél,” illetve „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat” (Példabeszédek 18:24; 27:17 Hunb).

Dávid és Jónátán barátságából megtanulhatjuk milyen fontos az, amikor valaki igazán „kiáll melletted.” Valóban, ahogy Dávid fia, Salamon írná, jobban boldogul kettő, mint egy (Prédikátor 4:9-12) és együtt Istennel a kapcsolatban, „a hármas fonál nem szakad el egyhamar” (12.vers).