Szégyentől SzabadonMinta

Mózes: az elégtelenség szégyene

Olvasd el: 2 Mózes 4:10–17, Zsoltárok 103:7–9, Ézsaiás 41:10

IMÁK: Zsoltárok 103:7–9, Ézsaiás 41:10

 

„Útjait megmutatta Mózesnek,
hatalmas tetteit Izráelnek.
Bizony, irgalmas, kegyelmes
és türelmes az Örökkévaló hozzánk,
szeretete nem fogy el.
Nem hibáztat szüntelen,
nem haragszik örökké.”

„Ne félj, mert veled vagyok! Ne aggódj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt, megsegítelek! Igazságos jobbommal felkarollak, és megtartalak.”

Abban, hogy Mózes alkalmatlannak érezte magát, nem volt semmi új, és évezredekkel később Isten gyermekei még mindig azzal küzdenek, hogy nem tartják elegendőnek magukat. Ez hatással lehet életünk minden területére, különösen akkor, ha úgy érezzük, az elhívásunk túl nagy, vagy a munka túl megterhelő. De Mózeshez hasonlóan mi se feledjük el, hogy ki választott ki minket anyánk méhében!

Ki ismerheti a korlátainkat? Ki tudhatja gyengeségeinket és erősségeinket? Isten tisztában van minddel, sőt, még sok olyasmivel is, amit mi meg sem tudunk érteni. Nemcsak a tudása nagy, de azt is megígérte, hogy sosem hagy el minket, és erőt ad ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk az akaratát. 

Megnyugodhatunk abban, hogy Ő velünk lesz, hogy segítsen és irányítson, erőt és bölcsességet adjon, megvigasztaljon és boldoggá tegyen minket. Ne érezzünk hát szégyent vagy azt, hogy nem vagyunk elegendők, mert Jézusban több mint alkalmasak vagyunk.

Uram, Te nagylelkű és kegyelmes vagy. Gyengeségemben Te adsz nekem erőt, ostobaságomban Te tartasz meg bölcsességeddel, aggodalmamban Te nyugtatsz meg. Segíts Rád tekintenem, mert Te jobban ismersz engem, mint én magamat, és mert Te vagy minden, amire szükségem van. Ámen.