A végső tanulságok: egy olvasóterv a NagyhétreMinta

Szolgálat és szeretet

Kicsit tisztaságmániás vagyok, és három kislánnyal, akik mindannyian öt évnél fiatalabbak, a saját magammal szemben támasztott elvárásaimat teljes képtelenség megvalósítani. Egyszerűen nem tudok mindennel lépést tartani és ez legtöbbször megőrjít. Egy napon vettem egy képet, amin ez a felirat áll: „Bocsánat a rendetlenségért, a gyermekeim emlékeket gyártanak.” Felakasztottam, és egy nap 100-szor is látom, ahogy elhaladok egy halom legó, szennyes, balettszoknya, piszkos edény vagy napok óta összehajtásra váró tiszta törölköző mellett, és azt suttogom magamnak: „Gyárts emlékeket, Becky! Gyárts emlékeket!”

Annyira el tudja vonni a figyelmemet a dolgok rendbehozása, hogy megfeledkezem a szeretetről.

Mai olvasmányunk egy olyan asztalhoz vezet, melynél Jézus fontos napokat töltött el azokkal, akikről azt olvastuk, hogy szeretett és sajátjainak tekintett.

Olvasd el a János 13:1-17-et, és figyeld meg Jézusnak a tanítványokhoz való hozzáállását.

Jézus, az Isten Fia és az egész emberiség Megváltója, megalázta Önmagát, és megmosott 12 koszos lábat. Nem gondolom, hogy a piszokkal vagy a kellemetlen szaggal törődött volna. Tudta, hogy ezek az utolsó órái azokkal, akiket szeretett, és szükségesnek tartotta meg is mutatni ezt a példát – a szavak ezúttal kevesek lettek volna. Tehát megalázta magát és lemosta a szennyet.

Olvasd el újra a János 13:15-17-et.

Kik azok az emberek, akiket szolgálsz (vagy szolgálnod kellene)? Munkatársak vagy alkalmazottak? Gyermekek? Szobatársak vagy a hitvesed? Barátok? Szomszédok?

Milyen módon tudod, képletesen értve, ezen a héten megmosni a lábukat? Vagy lehet, hogy szó szerint meg kell mosnod valakinek a lábát? Kié lehetne az?

Most olvasd el a János 13:34-35-et.

Szolgálatunk annak a kifejezése, ahogyan a másik embert szeretjük. Valójában Jézus azt mondja, hogy ez az, amiből mások is megtudják majd, hogy keresztények vagyunk. Tudják mások, hogy keresztény, Jézus követője vagy?

Az a mód, ahogyan sokan a kereszténységet a közösségi médiában képviselik, számomra igazán szívszorító. Elvesztettük küldetésünket a szolgálat és a szeretet iránt. Többet törődünk azzal, hogy átformáljuk az Ő képére azokat, akik nem döntöttek Krisztus követése mellett. Pedig valójában arra kaptunk elhívást, hogy szolgáljunk és szeressünk, nem pedig arra, hogy másokat alkalmazkodásra kényszerítsünk.

Hogyan tudja az ítélkező megközelítés helyett egy szolgáló és szeretetteljes hozzáállás megváltoztatni azt, ahogyan mások megtapasztalhatják Krisztust?

Mennyire felszabadító érzés tudnunk, hogy nem nekünk kell megváltoztatni vagy megmenteni a világot! Mindössze arra kaptunk elhívást, hogy alázzuk meg magunkat és válasszuk azt, hogy szolgálunk és szeretünk másokat.