Jézus a mindenünk - Zsidókhoz írt levélMinta

Péntek

Olvasd el: Zsidók 10:1–18; Róma 5:20–21

IMÁK: Zsidók 10:1–2; Róma 5:20–21

A Törvényben az eljövendő áldásoknak csupán az árnyéka van meg, nem pedig maguk a valóságos dolgok. Ez vonatkozik azokra az áldozatokra is, amelyeket a Törvény szerint évente újra meg újra be kell mutatni Istennek, mert ezek az áldozatok sohasem tudják tökéletessé tenni azokat, akik ilyen módon közelednek Istenhez. Hiszen, ha a Törvény tökéletessé tette volna őket, már régen abbahagyták volna az áldozatokat! Akkor ugyanis azok, akik az áldozatokat bemutatták, egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, és nem lenne többé bűntudatuk.

Isten pedig behozta a Törvényt, és ez csak tovább szaporította a bűnöket. De ahol elszaporodik a bűn, ott Isten kegyelme még inkább megsokasodik. Azért van így, hogy – ahhoz hasonlóan, ahogy a bűn uralkodott a halál által – a kegyelem is uralomra jusson Isten bennünket elfogadó és örök életet nyújtó kegyelme által a Jézus Krisztussal való azonosulásunk révén.

A Zsidókhoz írt levél 10. fejezetében a szerző egy új perspektívából mutatja be, miért is hatalmasabb Krisztus mindennél. Korábban már elmagyarázta Krisztusnak az angyalokhoz, a papsághoz, a régi szövetséghez és a szentélyhez viszonyított feljebbvalóságát, most pedig elmagyarázza, Krisztus miképpen feljebbvalója a törvénynek.

A törvény időszakos megtisztulást biztosított az évenként bemutatott áldozatok által, azonban a törvény nem volt tökéletes. Jézus előtt, a törvény szerint nem volt olyan áldozat, amely véglegesen megtisztíthatta volna a bűntől az embereket. A templomban nem voltak ülőalkalmatosságok, jelezve, hogy a pap munkája sosem fejeződött be, így nem is ülhet le. Ám miután Jézus feláldozta magát az emberiségért, munkája befejeztével helyet foglalt Isten jobbján, hiszen elvégezte, amit el kellett végeznie.

Isten az Ő törvényét szívünkbe és lelkiismeretünkbe véste. Ez a törvény felnyitja szemünket bűneinkre, Krisztus segítsége nélkül azonban sosem fog megnyugodni a lelkiismeretünk. Csak akkor fogunk békességre lelni, ha elfogadjuk Krisztus kegyelmét és az Ő áldozatát, mint megfelelő fizetséget bűneinkért. Akkor tudunk majd teljesen megpihenni, ha elfogadjuk az Ő könyörületes ajándékát, az igazságosságot.

Jézusom, elfogadom a Te kegyelmedet, amit nekem ajándékoztál. Hiszem, hogy áldozatod lerótta bűneim adósságát. Segíts, hogy megéljem ezt a hitet, és hogy ne küzdjek tovább a Te elismerésedért, és mások elismeréséért sem. Segíts hinnem, hogy a Te kegyelmed bőséges és elegendő számomra. Ámen.