Jézus a mindenünk - Zsidókhoz írt levélMinta

Kedd

Olvasd el: Zsidók 6:13–20

IMÁK: Zsidók 6:19–20

Ez a reménység olyan a lelkünk számára, mint a csónak erős horgonya. Ez a „remény-horgony” a mennyei Templomban, a függöny mögött, a mennyei Szentek Szentjében kapaszkodik meg, ott, ahová Jézus bement. Értünk ment be oda, hogy utat készítsen a számunkra, hiszen mindörökké Jézus lett a Főpap, Melkisédek rendje szerint.

A Zsidók 2:1-ben az író arra figyelmezteti az olvasót, hogy ne távolodjon el a hittől, a 6. fejezet pedig mélyebb bepillantást enged abba, hogyan maradhatunk meg abban. A horgony a hatalmas tengerjárókat és a kis halászcsónakokat egyaránt megvédi attól, hogy olyan helyre sodródjanak, ahová nem kéne. Bár a hullámok és a szél himbálhatják és téphetik a hajót, ha le van horgonyozva, akkor a természeti erők hatására sem mozdul el.

Hitünk horgonya a Krisztusban való reménységünk. Megváltásunk Krisztusnak köszönhető: nem fogunk elsodródni, ha Őhozzá ragaszkodunk. Munkjára és áldozata az, ami megakadályozza, hogy eltávolodjunk a hitünktől, nem pedig saját tetteink. 

Biztosak lehetünk a megváltásunkban, mert Jézus maga jár közben értünk Istennél. Az ószövetség papjaihoz hasonlóan Jézus az, aki Isten elé járul és áldozatot mutat be a bűneinkért. A megváltásunk biztos, mert Ő a mi horgonyunk: csak Ő képes meggátolni, hogy elsodródjunk. Az egyetlen dolog, amit tennünk kell az, hogy átadjuk magunkat Neki.

Uram, Jézus. hiszem, hogy Te vagy a reménységem. Csak Rád van szükségem, hogy nyugalmat leljek a megváltásomban. Te vagy az, aki elvégezte a kegyelmi munkát értem. Segíts, hogy el tudjam hinni, amit mondtál: a megváltásom biztosan megáll Benned és Neked köszönhetően. Ámen.