Ószövetség - Nagypróféták

Ószövetség - A bölcsesség könyvei

60 napos újszövetségi utazás

Szent érzelmek – Bibliai válasz minden kihívásra

Elizeus: Egy döbbenetes hit története

A jobb olvasási terv

Megváltozva: A következő lépés egy megváltozott életért.

Revised Hungarian Bible

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkGEN">
 <div class="chapter ch31" data-usfm="GEN.31">
 <div class="label">31</div><div class="s">J&#225;k&#243;b elhagyja L&#225;b&#225;nt</div><div class="m"> 1De J&#225;k&#243;b meghallotta L&#225;b&#225;n fiainak a besz&#233;d&#233;t, akik ezt mondt&#225;k: Elvette J&#225;k&#243;b mindazt, ami ap&#225;nk&#233; volt, az ap&#225;nk&#233;b&#243;l szerezte minden gazdags&#225;g&#225;t. 2L&#225;b&#225;n arc&#225;n is l&#225;tta J&#225;k&#243;b, hogy nem olyan hozz&#225;, mint azel&#337;tt. 3Akkor ezt mondta az &#218;r J&#225;k&#243;bnak: T&#233;rj vissza aty&#225;id f&#246;ldj&#233;re, a rokonaidhoz, &#233;n veled leszek! 4&#220;zent teh&#225;t J&#225;k&#243;b, &#233;s kih&#237;vatta mag&#225;hoz R&#225;helt &#233;s Le&#225;t a mez&#337;re a ny&#225;jhoz, 5&#233;s ezt mondta nekik: L&#225;tom ap&#225;tok arc&#225;n, hogy nem olyan hozz&#225;m, mint azel&#337;tt, pedig az &#233;n aty&#225;m Istene volt velem. 6Ti tudj&#225;tok, hogy teljes er&#337;mmel szolg&#225;ltam ap&#225;tokat. 7De ap&#225;tok becsapott engem, &#233;s t&#237;zszer is megv&#225;ltoztatta a b&#233;remet. Isten azonban nem engedte, hogy k&#225;rt okozzon nekem. 8Ha &#237;gy sz&#243;lt: A pettyesek lesznek a b&#233;red! &#8211; az eg&#233;sz ny&#225;j pettyeseket ellett. Ha pedig &#237;gy sz&#243;lt: A cs&#237;kos l&#225;b&#250;ak lesznek a b&#233;red! &#8211; az eg&#233;sz ny&#225;j cs&#237;kos l&#225;b&#250;akat ellett. 9&#205;gy vette el Isten ap&#225;tok j&#243;sz&#225;g&#225;t, &#233;s nekem adta. 10Mert a ny&#225;j p&#225;rz&#225;sa idej&#233;n &#225;lmomban f&#246;ltekintettem, &#233;s azt l&#225;ttam, hogy a ny&#225;jban p&#225;rz&#243; bakok cs&#237;kos l&#225;b&#250;ak, pettyesek &#233;s tarkabark&#225;k.</div><div class="p"> 11Akkor ezt mondta nekem &#225;lmomban az Isten angyala: J&#225;k&#243;b! &#201;n azt feleltem: Itt vagyok. 12Azt mondta: Tekints f&#246;l, &#233;s l&#225;sd meg, hogy a ny&#225;jban p&#225;rz&#243; bakok mind cs&#237;kos l&#225;b&#250;ak, pettyesek &#233;s tarkabark&#225;k. Mert l&#225;ttam mindazt, amit L&#225;b&#225;n tett veled. 13&#201;n vagyok B&#233;tel Istene, ahol szent oszlopot kent&#233;l f&#246;l, &#233;s fogadalmat tett&#233;l nekem. Most indulj, menj el err&#337;l a f&#246;ldr&#337;l, &#233;s t&#233;rj vissza sz&#252;l&#337;f&#246;ldedre! </div><div class="p"> 14Ekkor R&#225;hel &#233;s Lea ezt v&#225;laszolta neki: Van-e m&#233;g valami r&#233;sz&#252;nk vagy &#246;r&#246;ks&#233;g&#252;nk ap&#225;nk h&#225;z&#225;ban? 15Nem sz&#225;m&#237;tunk-e neki idegeneknek? Hiszen eladott benn&#252;nket, &#233;s a v&#233;tel&#225;rat eg&#233;szen elk&#246;lt&#246;tte. 16K&#252;l&#246;nben is a mienk &#233;s a fiaink&#233; mindaz a gazdags&#225;g, amit Isten ap&#225;nkt&#243;l elvett. T&#233;gy h&#225;t mindent &#250;gy, ahogyan Isten megmondta neked!</div><div class="p"> 17Ekkor J&#225;k&#243;b f&#246;lkelt, f&#246;ltette gyermekeit &#233;s feles&#233;geit a tev&#233;kre. 18Elhajtotta minden j&#243;sz&#225;g&#225;t &#233;s minden szerzem&#233;ny&#233;t, amit szerzett &#8211; a Paddan-Ar&#225;mban szerzett j&#243;sz&#225;g&#225;t &#233;s vagyon&#225;t &#8211;, hogy elmenjen apj&#225;hoz, Izs&#225;khoz K&#225;na&#225;n f&#246;ldj&#233;re. 19Amikor L&#225;b&#225;n elment a juhait ny&#237;rni, R&#225;hel ellopta apja h&#225;zib&#225;lv&#225;ny&#225;t. 20&#205;gy szedte r&#225; J&#225;k&#243;b az ar&#225;m L&#225;b&#225;nt: nem mondta meg neki, hogy el akar menni, 21hanem elsz&#246;k&#246;tt minden&#233;vel. F&#246;lkerekedett, &#225;tkelt a folyamon, &#233;s Gile&#225;d hegyvid&#233;ke fel&#233; tartott.</div><div class="s">L&#225;b&#225;n J&#225;k&#243;b ut&#225;n megy</div><div class="m"> 22L&#225;b&#225;n csak harmadnap &#233;rtes&#252;lt arr&#243;l, hogy J&#225;k&#243;b elment. 23Akkor maga mell&#233; vette hozz&#225;tartoz&#243;it, &#233;s h&#233;tnapi j&#225;r&#243;f&#246;ld&#246;n &#225;t &#252;ld&#246;zte, m&#237;g utol nem &#233;rte Gile&#225;d hegyvid&#233;k&#233;n. 24Isten azonban elj&#246;tt az ar&#225;m L&#225;b&#225;nhoz &#225;lm&#225;ban azon az &#233;jszak&#225;n, &#233;s ezt mondta neki: Vigy&#225;zz, ne mondj J&#225;k&#243;bnak se j&#243;t, se rosszat!</div><div class="p"> 25Amikor L&#225;b&#225;n utol&#233;rte J&#225;k&#243;bot, J&#225;k&#243;b m&#225;r s&#225;trat vert a hegyen. L&#225;b&#225;n is Gile&#225;d hegyvid&#233;k&#233;n vert s&#225;trat hozz&#225;tartoz&#243;ival egy&#252;tt. 26L&#225;b&#225;n ezt mondta J&#225;k&#243;bnak: Mit tett&#233;l?! Engem r&#225;szedt&#233;l, le&#225;nyaimat meg elhajtottad, mint a hadifoglyokat! 27Mi&#233;rt titokban sz&#246;kt&#233;l el, &#233;s mi&#233;rt szedt&#233;l r&#225; engem? Mi&#233;rt nem sz&#243;lt&#225;l nekem? Akkor &#246;r&#246;mmel &#233;s &#233;neksz&#243;val, dobbal &#233;s citer&#225;val bocs&#225;tottalak volna el! 28M&#233;g azt sem engedted meg, hogy megcs&#243;koljam unok&#225;imat &#233;s le&#225;nyaimat. Ostoba dolgot tett&#233;l! 29Volna er&#337;m hozz&#225;, hogy elb&#225;njak veletek, de aty&#225;tok Istene a m&#250;lt &#233;jjel ezt mondta nekem: Vigy&#225;zz, ne mondj J&#225;k&#243;bnak se j&#243;t, se rosszat! 30De ha m&#225;r minden&#225;ron el akart&#225;l menni, mert nagyon k&#237;v&#225;nkozt&#225;l ap&#225;d h&#225;z&#225;ba, mi&#233;rt loptad el a h&#225;zib&#225;lv&#225;nyomat? 31J&#225;k&#243;b erre &#237;gy felelt L&#225;b&#225;nnak: Mert f&#233;ltem, &#233;s azt gondoltam, hogy elveszed t&#337;lem er&#337;szakkal a le&#225;nyaidat. 32De akin&#233;l megtal&#225;lod a h&#225;ziistenedet, az ne maradjon &#233;letben! Hozz&#225;tartoz&#243;ink el&#337;tt vizsg&#225;ld meg, mi van n&#225;lam, &#233;s vidd a magad&#233;t! J&#225;k&#243;b ugyanis nem tudta, hogy R&#225;hel ellopta azt. 33Bement teh&#225;t L&#225;b&#225;n J&#225;k&#243;b s&#225;tr&#225;ba, Lea s&#225;tr&#225;ba &#233;s a k&#233;t szolg&#225;l&#243;le&#225;ny s&#225;tr&#225;ba, de nem tal&#225;lta. Azut&#225;n kij&#246;tt Lea s&#225;tr&#225;b&#243;l, &#233;s bement R&#225;hel s&#225;tr&#225;ba. 34R&#225;hel k&#246;zben fogta a h&#225;zib&#225;lv&#225;nyt, egy teve nyerg&#233;be tette, &#233;s r&#225;&#252;lt. L&#225;b&#225;n pedig f&#246;lforgatta az eg&#233;sz s&#225;trat, de nem tal&#225;lta. 35R&#225;hel ugyanis ezt mondta az apj&#225;nak: Ne haragudj&#233;k az &#233;n uram, hogy nem tudok f&#246;lkelni el&#337;tte, mert asszonyok baja van rajtam. Kutatott teh&#225;t ut&#225;na, de nem tal&#225;lta a h&#225;zib&#225;lv&#225;nyt. </div><div class="p"> 36Ekkor J&#225;k&#243;b haragra lobbant, &#233;s perlekedni kezdett L&#225;b&#225;nnal. Azt mondta J&#225;k&#243;b L&#225;b&#225;nnak: Mi a b&#369;n&#246;m, &#233;s mi a v&#233;tkem, hogy &#252;ld&#246;z&#337;be vett&#233;l? 37Hiszen f&#246;lforgattad minden holmimat! Tal&#225;lt&#225;l-e valamit, ami a te h&#225;zadb&#243;l val&#243;? Tedd ide az &#233;n hozz&#225;tartoz&#243;im &#233;s a te hozz&#225;tartoz&#243;id el&#233;, d&#246;ntsenek &#337;k kett&#337;nk &#252;gy&#233;ben! 38M&#225;r h&#250;sz esztendeje vagyok n&#225;lad, juhaid &#233;s kecsk&#233;id nem vet&#233;ltek el, ny&#225;jad kosait nem ettem meg. 39Amit a vad sz&#233;tt&#233;pett, nem vittem hozz&#225;d, magam t&#233;r&#237;tettem meg, t&#337;lem k&#233;rted sz&#225;mon; meg azt is, amit elloptak t&#337;lem nappal vagy &#233;jjel. 40Nappal a h&#337;s&#233;g em&#233;sztett, &#233;jjel meg a hideg, szememet ker&#252;lte az &#225;lom. 41Ilyen h&#250;sz esztend&#337;m volt a h&#225;zadn&#225;l: tizenn&#233;gy &#233;vig szolg&#225;ltalak k&#233;t le&#225;nyod&#233;rt, hat &#233;vig meg juhaid&#233;rt. Te pedig t&#237;zszer is megv&#225;ltoztattad a b&#233;remet. 42Ha aty&#225;m Istene, &#193;brah&#225;m Istene &#233;s Izs&#225;k f&#233;lelmetes Istene velem nem lett volna, akkor most &#252;res k&#233;zzel bocs&#225;tan&#225;l el. Isten azonban l&#225;tta nyomor&#250;s&#225;gomat &#233;s kezem munk&#225;j&#225;t, ez&#233;rt figyelmeztetett t&#233;ged a m&#250;lt &#233;jjel. </div><div class="s">L&#225;b&#225;n kib&#233;k&#252;l J&#225;k&#243;bbal</div><div class="m"> 43L&#225;b&#225;n azt felelte J&#225;k&#243;bnak: A le&#225;nyok az &#233;n le&#225;nyaim, a fi&#250;k az &#233;n fiaim, a ny&#225;j az &#233;n ny&#225;jam, minden az eny&#233;m, amit l&#225;tsz. De tehetn&#233;k-e most m&#225;r b&#225;rmit is a magam le&#225;nyai ellen vagy fiaik ellen, akiket sz&#252;ltek?! 44J&#246;jj h&#225;t, k&#246;ss&#252;nk sz&#246;vets&#233;get egym&#225;ssal, az legyen a tan&#250; k&#246;zt&#252;nk! 45Ekkor fogott J&#225;k&#243;b egy k&#246;vet, &#233;s f&#246;l&#225;ll&#237;totta azt szent oszlopk&#233;nt. 46Majd ezt mondta J&#225;k&#243;b a hozz&#225;tartoz&#243;inak: Gy&#369;jtsetek k&#246;veket! Azok k&#246;veket szedtek, csin&#225;ltak egy k&#337;rak&#225;st, &#233;s ettek a k&#337;rak&#225;sn&#225;l. 47Azut&#225;n elnevezte azt L&#225;b&#225;n Jegar-Sz&#225;had&#250;t&#225;nak, J&#225;k&#243;b pedig elnevezte Gal-&#201;dnek. 48L&#225;b&#225;n ugyanis ezt mondta: Ez a k&#337;rak&#225;s a tan&#250; k&#246;zt&#252;nk! Ez&#233;rt nevezik Gal-&#201;dnek, 49de Micp&#225;nak is, mert ezt mondta: Az &#218;r &#225;lljon &#337;rt k&#246;ztem &#233;s k&#246;zted, amikor mi nem l&#225;tjuk egym&#225;st! 50Ha le&#225;nyaimmal rosszul b&#225;nsz, ha le&#225;nyaimon k&#237;v&#252;l m&#225;s feles&#233;geket is veszel, azt k&#246;z&#252;l&#252;nk ugyan senki nem fogja l&#225;tni, de Isten lesz a tan&#250; k&#246;zt&#252;nk. 51Majd ezt mondta L&#225;b&#225;n J&#225;k&#243;bnak: Itt van ez a k&#337;rak&#225;s &#233;s a szent oszlop, amelyet k&#246;z&#233;m &#233;s tek&#246;z&#233;d emeltem. 52Tan&#250; ez a k&#337;rak&#225;s, &#233;s tan&#250; ez a szent oszlop, hogy sem &#233;n nem megyek &#225;t e k&#337;rak&#225;s mellett tehozz&#225;d, sem te nem j&#246;ssz &#225;t e k&#337;rak&#225;s &#233;s e szent oszlop mellett &#233;nhozz&#225;m &#225;rt&#243; sz&#225;nd&#233;kkal. 53&#193;brah&#225;m Istene &#233;s N&#225;h&#243;r Istene, az aty&#225;k Istene &#237;t&#233;ljen f&#246;l&#246;tt&#252;nk. Akkor megesk&#252;d&#246;tt J&#225;k&#243;b Izs&#225;knak, atyj&#225;nak f&#233;lelmetes Isten&#233;re, 54majd &#225;ldozatot mutatott be J&#225;k&#243;b a hegyen, &#233;s megh&#237;vta hozz&#225;tartoz&#243;it az &#225;ldozati lakom&#225;ra. &#201;s miut&#225;n ettek, a hegyen t&#246;lt&#246;tt&#233;k az &#233;jszak&#225;t.</div>
 </div>
 </div>
</div>

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkGEN">
 <div class="chapter ch32" data-usfm="GEN.32">
 <div class="label">32</div><div class="s">J&#225;k&#243;b k&#246;veteket k&#252;ld &#201;zsauhoz</div><div class="m"> 1Reggel f&#246;lkelt L&#225;b&#225;n, megcs&#243;kolta unok&#225;it &#233;s le&#225;nyait, &#233;s meg&#225;ldotta &#337;ket. Azut&#225;n elment L&#225;b&#225;n, &#233;s visszat&#233;rt lak&#243;hely&#233;re.</div><div class="p"> 2J&#225;k&#243;b is &#250;tnak indult. Ekkor tal&#225;lkoztak vele Isten angyalai. 3Amikor J&#225;k&#243;b megl&#225;tta &#337;ket, ezt mondta: Isten t&#225;bora ez! &#201;s elnevezte azt a helyet Mahanajimnak. </div><div class="p"> 4Azut&#225;n k&#246;veteket k&#252;ld&#246;tt J&#225;k&#243;b maga el&#337;tt b&#225;tyj&#225;hoz, &#201;zsauhoz Sz&#233;&#237;r f&#246;ldj&#233;re, Ed&#243;m mezej&#233;re, 5&#233;s ezt parancsolta nekik: Mondj&#225;tok meg uramnak, &#201;zsaunak: Ezt mondja a te szolg&#225;d, J&#225;k&#243;b: L&#225;b&#225;nn&#225;l voltam j&#246;vev&#233;ny, ott tart&#243;zkodtam mostan&#225;ig. 6Szereztem marh&#225;kat, szamarakat &#233;s juhokat, szolg&#225;kat &#233;s szolg&#225;l&#243;le&#225;nyokat. Az&#233;rt k&#252;ld&#246;k neked &#252;zenetet, uram, hogy elnyerjem j&#243;indulatodat. 7A k&#246;vetek ezzel t&#233;rtek vissza J&#225;k&#243;bhoz: Elment&#252;nk b&#225;ty&#225;dhoz, &#201;zsauhoz: j&#246;n is m&#225;r el&#233;d, de n&#233;gysz&#225;z f&#233;rfi van vele! 8J&#225;k&#243;bot ekkor nagy f&#233;lelem &#233;s szorong&#225;s fogta el, ez&#233;rt k&#233;t t&#225;borra osztotta a vele lev&#337; n&#233;pet meg a juhokat, marh&#225;kat &#233;s tev&#233;ket. 9Mert &#250;gy gondolta: Ha el&#233;ri &#201;zsau az egyik t&#225;bort, &#233;s lev&#225;gja azt, legal&#225;bb a m&#225;sik t&#225;bor megmenek&#252;lhet.</div><div class="p"> 10J&#225;k&#243;b azut&#225;n ezt mondta: &#211;, aty&#225;mnak, &#193;brah&#225;mnak Istene &#233;s aty&#225;mnak, Izs&#225;knak Istene, Uram, aki ezt mondtad nekem: T&#233;rj vissza haz&#225;dba, rokons&#225;god k&#246;z&#233;, &#233;s j&#243;t teszek veled! 11M&#233;ltatlan vagyok mindarra a h&#369;s&#233;gre &#233;s szeretetre, amiben szolg&#225;dat r&#233;szes&#237;tetted. Hiszen csak egy v&#225;ndorbottal keltem &#225;t itt a Jord&#225;non, most pedig k&#233;t t&#225;borom is van. 12Ments meg engem b&#225;ty&#225;mnak, &#201;zsaunak a kez&#233;b&#337;l, mert f&#233;lek, hogy ha idej&#246;n, meg&#246;l engem &#233;s az any&#225;kat is gyermekeikkel egy&#252;tt. 13Hiszen te mondtad: Sok j&#243;t teszek veled, &#233;s ut&#243;daidat olyann&#225; teszem, mint a tenger homokja, amely olyan sok, hogy nem lehet megsz&#225;molni. </div><div class="p"> 14Miut&#225;n ott t&#246;lt&#246;tte azt az &#233;jszak&#225;t, aj&#225;nd&#233;kokat v&#225;logatott ki b&#225;tyj&#225;nak, &#201;zsaunak mindabb&#243;l, amire szert tett: 15k&#233;tsz&#225;z kecsk&#233;t, h&#250;sz bakot, k&#233;tsz&#225;z juhot, h&#250;sz kost, 16harminc szoptat&#243;s tev&#233;t csik&#243;stul, negyven tehenet &#233;s t&#237;z bik&#225;t, h&#250;sz szam&#225;rkanc&#225;t &#233;s t&#237;z szam&#225;rcs&#337;d&#246;rt. 17Szolg&#225;ira b&#237;zott minden ny&#225;jat k&#252;l&#246;n-k&#252;l&#246;n, &#233;s ezt mondta szolg&#225;inak: Keljetek &#225;t el&#337;ttem, de hagyjatok t&#225;vols&#225;got a ny&#225;jak k&#246;z&#246;tt! 18Az els&#337;nek azt parancsolta: Ha tal&#225;lkozik veled a b&#225;ty&#225;m, &#201;zsau, &#233;s megk&#233;rdezi, hogy kinek a szolg&#225;ja vagy, hov&#225; m&#233;gy, ki&#233; ez a j&#243;sz&#225;g el&#337;tted, 19akkor ezt mondd: Szolg&#225;d&#233;, J&#225;k&#243;b&#233;, aki aj&#225;nd&#233;kul k&#252;ldi uramnak, &#201;zsaunak. &#336; maga is itt van m&#246;g&#246;tt&#252;nk. 20Ezt parancsolta a m&#225;sodiknak is, a harmadiknak is, mindazoknak, akik a ny&#225;jak ut&#225;n mentek: &#205;gy besz&#233;ljetek &#201;zsauval, amikor tal&#225;lkoztok vele! 21Ezt is mondj&#225;tok: Szolg&#225;d, J&#225;k&#243;b itt van m&#246;g&#246;tt&#252;nk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem &#337;t az aj&#225;nd&#233;kkal, amely el&#337;ttem megy, &#233;s csak azut&#225;n ker&#252;l&#246;k a sz&#237;ne el&#233;, tal&#225;n akkor sz&#237;vesen fogad. 22Az aj&#225;nd&#233;k teh&#225;t elindult el&#337;tte, &#337; azonban a t&#225;borban t&#246;lt&#246;tte azt az &#233;jszak&#225;t.</div><div class="s">J&#225;k&#243;b tusakod&#225;sa</div><div class="m"> 23De f&#246;lkelt m&#233;g azon az &#233;jszak&#225;n, fogta k&#233;t feles&#233;g&#233;t, k&#233;t szolg&#225;l&#243;le&#225;ny&#225;t &#233;s tizenegy gyermek&#233;t, &#233;s &#225;tkelt a Jabb&#243;k-g&#225;zl&#243;n&#225;l. 24Fogta &#233;s &#225;tvitte &#337;ket a patakon, majd &#225;tvitte minden&#233;t, amije volt. 25J&#225;k&#243;b pedig ott maradt egyed&#252;l. Ekkor Valaki birokra kelt vele, eg&#233;szen hajnalhasadt&#225;ig. 26De l&#225;tta, hogy nem b&#237;r vele, ez&#233;rt meg&#252;t&#246;tte a cs&#237;p&#337;je forg&#243;csontj&#225;t, &#250;gyhogy kificamodott J&#225;k&#243;b cs&#237;p&#337;j&#233;nek forg&#243;csontja, mik&#246;zben vele birk&#243;zott.</div><div class="p"> 27Akkor ezt mondta J&#225;k&#243;bnak: Bocs&#225;ss el, mert hajnalodik! &#336; azt felelte: Nem bocs&#225;tlak el, am&#237;g meg nem &#225;ldasz. 28Ekkor megk&#233;rdezte t&#337;le: Mi a neved? &#336; &#237;gy felelt: J&#225;k&#243;b. 29Erre azt mondta: Nem J&#225;k&#243;b lesz ezut&#225;n a neved, hanem Izr&#225;el, mert k&#252;zd&#246;tt&#233;l Istennel &#233;s emberekkel, &#233;s gy&#337;zt&#233;l. 30J&#225;k&#243;b azt k&#233;rte: Mondd meg nekem a nevedet! De &#337; &#237;gy v&#225;laszolt: Mi&#233;rt k&#233;rded a nevemet? &#201;s meg&#225;ldotta &#337;t. 31J&#225;k&#243;b Pen&#250;&#233;lnak nevezte el azt a helyet, &#233;s ezt mondta: B&#225;r l&#225;ttam Istent sz&#237;nr&#337;l sz&#237;nre, m&#233;gis &#233;letben maradtam. </div><div class="p"> 32M&#225;r s&#252;t&#246;tt a nap, amikor &#225;tkelt Pen&#250;&#233;ln&#225;l, &#233;s s&#225;nt&#237;tott cs&#237;p&#337;j&#233;re. 33Ez&#233;rt nem eszik meg Izr&#225;el fiai mindm&#225;ig a cs&#237;p&#337; forg&#243;csontj&#225;n lev&#337; inat, mert &#252;t&#233;s &#233;rte J&#225;k&#243;b cs&#237;p&#337;j&#233;nek forg&#243;csontj&#225;n az inat.</div>
 </div>
 </div>
</div>

<div class="version vid920 iso6393hun" data-vid="920" data-iso6393="hun">
 <div class="book bkGEN">
 <div class="chapter ch33" data-usfm="GEN.33">
 <div class="label">33</div><div class="s">&#201;zsau kib&#233;k&#252;l J&#225;k&#243;bbal</div><div class="m"> 1Amikor J&#225;k&#243;b f&#246;ltekintett, l&#225;tta, hogy m&#225;r j&#246;n is &#201;zsau, &#233;s n&#233;gysz&#225;z f&#233;rfi van vele. Ekkor sz&#233;tosztotta a gyermekeket Lea, R&#225;hel &#233;s a k&#233;t szolg&#225;l&#243;le&#225;ny mell&#233;. 2El&#337;re&#225;ll&#237;totta a szolg&#225;l&#243;le&#225;nyokat &#233;s gyermekeiket, m&#246;g&#233;j&#252;k Le&#225;t &#233;s gyermekeit, ezek m&#246;g&#233; R&#225;helt &#233;s J&#243;zsefet. 3&#336; maga el&#337;tt&#252;k ment, &#233;s h&#233;tszer borult le a f&#246;ldre, am&#237;g a b&#225;tyj&#225;hoz &#233;rt. 4&#201;zsau el&#233;je futott, meg&#246;lelte, nyak&#225;ba borult, megcs&#243;kolta, &#233;s s&#237;rtak. 5Amikor &#201;zsau f&#246;ltekintett, &#233;s megl&#225;tta az asszonyokat &#233;s gyermekeket, azt k&#233;rdezte: Kik ezek? J&#225;k&#243;b &#237;gy felelt: A gyermekek, akiket Isten adott kegyelm&#233;b&#337;l a te szolg&#225;dnak. 6Majd odal&#233;ptek a szolg&#225;l&#243;k gyermekeikkel egy&#252;tt, &#233;s leborultak. 7Odal&#233;pett Lea is gyermekeivel egy&#252;tt, &#233;s leborultak. V&#233;g&#252;l odal&#233;pett J&#243;zsef &#233;s R&#225;hel is, &#233;s &#337;k is leborultak. 8Akkor ezt mondta &#201;zsau: Mire val&#243; ez az eg&#233;sz t&#225;bor, amellyel tal&#225;lkoztam? &#336; ezt felelte: Arra, hogy elnyerjem uram j&#243;indulat&#225;t. 9&#201;zsau ezt mondta: Van nekem b&#337;ven, &#246;cs&#233;m, legyen a tied, ami a tied! 10De J&#225;k&#243;b ezt mondta: Ne &#250;gy, hanem ha elnyertem j&#243;indulatodat, fogadd el t&#337;lem ezt az aj&#225;nd&#233;kot! Mert amikor megl&#225;ttam arcodat, mintha Isten arc&#225;t l&#225;ttam volna, olyan kedvesen fogadt&#225;l. 11Fogadd el aj&#225;nd&#233;komat, amelyet &#225;ld&#225;sommal vittek neked, hiszen Isten kegyelmes volt hozz&#225;m, &#233;s van mindenem. &#201;s addig unszolta &#337;t, am&#237;g el nem fogadta.</div><div class="p"> 12Akkor &#201;zsau ezt mondta: Induljunk el, menj&#252;nk, majd &#233;n el&#337;tted megyek! 13De J&#225;k&#243;b &#237;gy felelt neki: Tudja az &#233;n uram, hogy a gyermekek gyeng&#233;k, meg szoptat&#243;s juhok &#233;s tehenek vannak velem. Ha csak egy napig is hajszolj&#225;k azokat, elhullik az eg&#233;sz ny&#225;j. 14Menjen csak az &#233;n uram a szolg&#225;ja el&#337;tt, &#233;n majd ballagok lassan az el&#337;ttem j&#225;r&#243; j&#243;sz&#225;g &#233;s a gyermekek j&#225;r&#225;sa szerint, am&#237;g eljutok az &#233;n uramhoz Sz&#233;&#237;rbe. 15&#201;zsau ezt mondta: Hadd hagyjak n&#225;lad n&#233;h&#225;nyat a velem lev&#337; emberek k&#246;z&#252;l. De &#337; azt felelte: Minek az, ha elnyertem uram j&#243;indulat&#225;t? 16&#205;gy kelt &#250;tra &#201;zsau m&#233;g aznap Sz&#233;&#237;r fel&#233;.</div><div class="p"> 17J&#225;k&#243;b azonban Szukk&#243;t fel&#233; indult, &#233;s ott &#233;p&#237;tett mag&#225;nak h&#225;zat, j&#243;sz&#225;g&#225;nak pedig lombokb&#243;l &#225;rny&#233;kvet&#337;t k&#233;sz&#237;tett. Ez&#233;rt h&#237;vj&#225;k azt a helyet Szukk&#243;tnak. 18&#205;gy jutott el J&#225;k&#243;b, Paddan-Ar&#225;mb&#243;l elindulva, &#233;ps&#233;gben Sikem v&#225;ros&#225;ig, amely K&#225;na&#225;n f&#246;ldj&#233;n van. T&#225;bort &#252;t&#246;tt a v&#225;rossal szemben, 19&#233;s a mez&#337;nek azt a r&#233;sz&#233;t, ahol s&#225;trat vert, megvette Ham&#243;rnak, Sikem apj&#225;nak a fiait&#243;l sz&#225;z kesz&#237;ta ez&#252;st&#233;rt. 20Majd fel&#225;ll&#237;tott ott egy olt&#225;rt, &#233;s &#237;gy nevezte el: Isten, Izr&#225;el Istene!</div>
 </div>
 </div>
</div>

Ószövetség - Mózes könyveiMinta

Szentírás

A tervről