Félelem elleni vakcina 12. RészMinta

„ÉN VAGYOK, NE FÉLJETEK!”

Vessünk egy pillantást a János evangélium 6. fejezetére! „Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, hajóra szálltak és átmentek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még mindig nem ment oda hozzájuk Jézus; a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harminc futamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, de Jézus megszólalt: Én vagyok, ne féljetek! Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak” (János 6:16-20).

A tanítványok megfeszített erővel eveztek a sötétben a széllel és a hullámokkal szembe, amikor hirtelen észrevettek egy kísértet félét, amint a tó tajtékozó vízfelszínén halad egyenesen feléjük. Rettegésük csak fokozódott. Aztán a szelek süvöltését és a tenger zúgását túlharsogva, meghallották Krisztus hangját: „Én vagyok, ne féljetek!” (János 6:20)

Jézus ács volt, vagy építőmester, és nem tengerész, mégis tudták, hogy „Krisztussal a hajóban derűsen nézhetnek szembe a viharral”. Ő volt, és ma is ő az ördög és a sötétség legyőzője. Addig a pontig a tanítványok magukban voltak (lásd János 6:22). Tizenkét sokat tapasztalt halász, tengerhez szokott ember, de mivel Jézus nem volt velük, egyedül voltak! Sőt, még rosszabb volt a helyzetük: nemcsak egyedül voltak, de magukra hagyottak is a sötétben a viharban.

Ha a ma földön élő hétmilliárd ember mind Jézus nélkül élne, akkor mindnyájan egyedül volnánk a sötétben. Ez olyan félelmetes és zord lenne, mint a tél a jég borította Déli-sarkvidéken. De Jézus ott van! Vagy még inkább: itt van! Nem vagyunk magunkra hagyva egy ellenséges, barátságtalan világegyetemben. Van egy Barátunk, aki azt mondta: „Elmegyek helyet készíteni számotokra... Ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:3). De addig is: „Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:20).

Jézus itt van! Itt van velünk, és felszabadít mindnyájunkat a szorongás alól. A tanítványok azonnal felszabadultak az aggódás alól, amint Jézus szavát meghallották abban az öreg, vízzel megtelő, hullámoktól hányódó halászhajóban: „Én vagyok, ne féljetek!" Az eredeti görög szöveg így kezdődik: ἐγώ εἰμι (ego eimi), vagyis „én vagyok”. Mivel ő van, biztonságban érezhetjük magunkat! Amint a zsoltáros énekli: „Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy” (Zsolt. 23:4). Ez minden, amit tudnunk kell.

Aztán János hozzáad még egy záró részletet: „Ekkor fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak” (János 6:21). Nem kétséges, hogy készek lettek volna felvenni Jézust a hajóba, de a Márk 6:48 szerint „el akart menni mellettük”. Más szavakkal, rajtuk múlt, mit tesz. Mindig ez Jézus módja: várja a meghívásunkat. Adj meghívót az Úrnak a jelenlegi helyzetedbe! Ő a fény a sötétben; ő a válasz minden problémára; ő tud lecsillapítani minden vihart. VELE NINCS OKUNK A FÉLELEMRE!