Erőt kaptunk - Egykor és most Minta

Olvasd el!: ApCsel 22:30–23:35
IMÁK: ApCsel 23:10–11

„A vitatkozás annyira elvadult, hogy a parancsnok már attól félt, hogy Pált széttépik. Ezért megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek le, Pált szabadítsák ki a vitatkozók közül, és vigyék vissza az erődbe. Azon az éjszakán az Úr megállt Pál mellett, és azt mondta neki: „Légy bátor, mert ahogyan Jeruzsálemben hűségesen tanúskodtál rólam, úgy kell majd tanúskodnod Rómában is!””

Az Úr vigyázott Pálra, még akkor is, amikor bebörtönözték, őrizte őt. Amikor azzal fenyegették őt az emberek, hogy bántják, Isten megengedte a parancsnoknak, hogy megvédje Pált és elvigye a veszély elől. Bár Pál borzalmas helyzetbe került, Isten keze ott volt minden lépésén. 

Isten vigaszt nyújtott neki legsötétebb pillanataiban. Bár Isten általában nem fedi fel előttünk az elkövetkezőket, itt Isten azzal nyújtott vigaszt Pálnak, hogy kijelentette neki, folytatni fogja a munkát és bizonyságot tesz Krisztus nevéről Rómában is. 

Isten vigasztalása sokszor teljesen váratlan úton-módon érkezik. Ő ismeri a szívünket, a félelmeinket, a körülményeinket és azt, miként reagálunk a veszélyre. Szent Szellemén keresztül vigaszt kínál mindannyiunknak akkor, amikor a leginkább szükségünk van arra. Szava mindig a legjobb vigasztalás, mert emlékeztet minket az igazságra és békességet nyújt akkor is, amikor félünk. Ugyanúgy, ahogy Pált vigasztalta egykor, az Úr ma neked is békességet és megnyugvást kínál. 

Uram, Istenem, dicsérlek szerető kedvességedért. Arra vágysz, hogy vigaszt és békességet adhass nekem. Segíts, hogy hinni tudjak Benned és elfogadjam vigasztalásodat. Vezess engem, amikor Igédben keresek békességet és segítséget. Engedd, hogy ma megpihenjek kegyelmedben. Jézus nevében, ámen.