Félelem elleni vakcina 7. RészMinta

ATYÁD NEM HAGYJA, HOGY MEGFULLADJ!

Fájdalom helyett élvezet - így vagyunk beállítva alapértelmezés szerint, és általában a legkevesebb ellenállás útját keressük. Isten az életünket az örökkévalóság szemszögéből látja, és elsődlegesen nem a mi kényelmünkkel törődik, hanem azzal, hogy a fia képmására alakítson minket. Szerinted mennyire lenne hatékony egy hadsereg, ha ötcsillagos szállodákban képeznék ki őket? Mennyire lenne megbízható egy tudós, ha még soha nem írt egy dolgozatot sem? Mennyi ideig bírná egy bokszoló a ringben, akinek az edzései csak párnacsatákból álltak?

Olvastam egy tudományos kísérletről, amelyben egy csapat kutató elzárta magát a külvilágtól egy bioszférának nevezett mesterséges környezetbe. A bioszférán belül a tudósok sikeresen helyettesítették majdnem az összes időjárási jelenséget, kivéve a szelet. Meglepetésükre, a szél hiánya a fák számára katasztrofális volt. Elkezdtek meghajlani és összeroppanni a saját súlyuk alatt. Kiderült, hogy a szél stresszet kreálva megerősíti a fákat. Enélkül az ellenállás nélkül a fák nem erősödnek meg annyira, hogy megtartsák magukat. Ez az élet általános törvénye.

Több évvel ezelőtt, amikor a gyerekeink még kicsik voltak, a feleségemmel egy medencés házban éltünk, amit nagyon élveztünk. De mindig azon aggódtam, hogy valamelyik gyerekünk beleesik a medencébe, amikor nincs körülötte felnőtt. Szóval a biztonságuk érdekében beírattam őket úszásoktatásra. Az első néhány nap kínzás volt nekik is és nekünk is, mert úszni tanulni olyan, mint a tűzzel keresztelés. Biztos vagyok benne, hogy a gyermekeim azt hitték, hogy a tanáruk vízbe akarta fojtani őket. Sírtak, ellenálltak, tiltakoztak, és szabadulásért könyörögtek. De amikor ránk, a szüleikre, néztek, mi csak ültünk csendben, ölbe tett kézzel. Néztük a szenvedésüket, fájt a szívünk, mikor láttuk a fájdalmukat, de nem léptünk közbe. Ez a megpróbáltatás a javukra vált és azért engedtük, mert szeretjük őket. A küzdelmük és szenvedésük alatt szerető szemeink végig rajtuk voltak. Figyeltük minden mozdulatukat és sosem hagytuk volna megfulladni őket.

Mózes a halála előtt egy dalt énekelt Izraelnek: „Puszta földön talált (az Úr) reá (Izraelre), kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta mint a szeme fényét” (5 Mózes 32:10). Mózes, Izrael, Dávid és még sokan mások, Jézust is beleértve, átmentek a pusztaságon, ahogy Isten elhívását követték. A nehézségek és a megpróbáltatások amikkel szembe találták magukat, mind részei voltak Isten tervének és segítettek beteljesíteni Isten célját az életükben. Az, hogy Isten akaratában vagyunk, nem jelenti azt, hogy nem lesznek kudarcok vagy, hogy immunisak leszünk a nehézségekre. De még a pusztaság közepén is, Isten betakar minket a szárnyával és körül vesz minket, mint ahogy a sas a fiókáit. A szeme fényei vagyunk és sohasem hagyja, hogy megfulladjunk.