Félelem elleni vakcinaMinta

KÉRDÉS ÉS FELTÉTEL NÉLKÜLI HIT

A félelem és a hitetlenség nem értelmi válaszok, hanem a szív érzelmi válaszai, amik az Istenbe vetett hit hiányából fakadnak. Ez alatt azt értem, hogy a hitetlenség gyökere nem az elmében van, hanem a szívben.

Sajnálatos módon a „hit” egy vallásos jelentést kapott. Pedig az igazi hit egyszerűen az Isten megbízhatóságának elfogadása: „Hű az, aki az ígéretet tette” (Zsidó 10:23). Azt jelenti, ráhagyjuk a dolgokat Jézusra, kilépünk bizalommal és engedelmeskedünk Isten Igéjének. Az Úrban való bizalom egy fundamentális bibliai alapelv, amit követnie kell a magatartásunknak: „Ha megöl is, bízom benne!” (Jób 13:15).

Jézus azt várja tőlünk, hogy ezzel a fajta hozzáállással és megvallással bízzunk benne. Honnan tudjuk ezt? Nos, a Lukács evangéliumában az alábbi meghökkentő állítást tette: „...megölnek némelyeket tiközületek, és gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el” (Lukács 21:16-18).

Mit jelent ez? Azt, hogy elvárja a bizalmunkat, függetlenül a végkimeneteltől. A hit nem pusztán a Szentírás elfogadásának kimutatása, vagy egy tanítás alapos ismerete. Lehetünk bibliailag mindenben korrektek, mégis hiányozhat az Istenbe vetett valódi bizalom. A hit gyermeki bizalom Jézusban, és az életünk teljes átadása Neki. Például ha olyan feltételeket szabunk az imánkban, hogy „Hiszek benned, Isten, ha megválaszolod az imámat", akkor az durva tudatlanságról árulkodik a hit lényegével kapcsolatban.

Látod, Isten nem mindig teszi azt, amiről mi úgy gondoljuk, hogy tennie kellene. Valójában éppen hogy ezért kell bíznunk Őbenne! Ha mindig úgy válaszolná meg minden imánkat, ahogy és amikor mi akarjuk, szükségtelen volna a hit. Emellett emlékeznünk kell arra, hogy Isten Isten, mi pedig nem vagyunk azok. Ha a bizalmunkhoz az szükséges, hogy megértsük, Isten mit miért tesz vagy nem tesz, akkor nincsen valódi hitünk. Isten nem fogad el semmilyen feltételt a belé vetett bizalmunkkal kapcsolatban. Ő a mindenség Teremtője! Ő nem alkalmazkodik a mi kis gondolatvilágunk sémájához csak azért, hogy meggyőzzön minket, hogy higgyünk. Ha nem hiszünk, az mindig csak számunkra veszteség, soha nem neki. Bárcsak soha ne kételkednénk Istenben vagy a felénk való jóságában!

A Zsidó 11:6 így szól: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki őeléje járul, annak hinnie kell, hogy ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik őt szorgalmasan keresik.”

A Zsoltárok 34:8 pedig azt mondja: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr; boldog az az ember, aki őbenne bízik”. Ha teljes mértekben hisszük, hogy ő létezik, hogy jó, és hogy szeret minket, akkor az összes feltételünk és kérdésünk eltűnik. Mint a gyermek, aki édesapja karjában pihen, úgy talál lelkünk nyugalmat Istennél. „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában pihen az. Az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” (Zsolt. 91:1-2).