Közelebb IstenhezMinta

2. heti témakör: Isten hűségesen kijelenti magát

Olvasd el!: Zsoltárok 19:4–6, Kolossé 2:1–10
IMÁK: Zsoltárok 19:4–6

„…mégis eljut hangjuk az egész Földre,
megérti szavukat az egész világ.
A Nap, amelynek az ég a sátra,
felkel reggel,
kijön, mint vőlegény a hálószobájából.
Örül, mint hős harcos,
hogy futhatja pályáját.
Elindul az ég egyik szélétől,
körüljár a másikig,
semmi sem rejtőzhet el sugaraitól.”

Rácsodálkoztál már valaha a Nap erejére? Kolosszális méretű: több, mint egymillió Földhöz hasonló bolygóval lehetne kitölteni csak a belsejét. Arra, hogy pont megfelelő mennyiségű fényt és hőt bocsát ki ahhoz, hogy élhessünk; sem túl meleg, sem túl hideg a teremtett lényeknek. Tökéletes távolságban van a Földtől és megmarad tökéletes pályáján. A Föld és a Nap bonyolult együttmozgása eredményezi a nappalok és az éjszakák, valamint az évszakok váltakozását. Isten valóban kimutatta hatalmas erejét és felsőbbrendűségét a Nap teremtésével. 

A zsoltáros párhuzamot von a Nap és a vőlegény között; a büszkeség, a szeretet és az elfogadás között, amit a vőlegény érez, amikor a menyegzői sátrat elhagyva maga mellé veszi menyasszonyát. Emellett egy erős atlétához is hasonlítja, aki versenyt fut, amikor erejéről és ellentmondást nem tűréséről beszél. A Nap minden bizonnyal Isten teremtésének a csúcsa. Csak arra gondolhatunk, hogy ha a Nap ilyen felséges, akkor az Alkotója még inkább az!

Istenem, köszönöm, hogy naponként megmutatod erődet és nagyságodat alkotásaidon keresztül. Köszönöm hűségedet és azt, ahogy kifejezed minden reggel a szeretetedet, este pedig a hűségedet. Ámen.