BoldogmondásokMinta

Olvasd el: Lukács 6:22, Róma 12:14

IMÁK: Lukács 6:22, Róma 12:14

A Biblia nyíltan beszél arról, hogy a hívőknek számítaniuk kell az üldöztetésre, azonban a korai egyházat leíró Apostolok cselekedetei mégis arról számol be, hogy az emberek szinte özönlöttek ebbe az egyre növekvő közösségbe. Ez mégis hogyan lehetséges? A gazdagok és a hatalmasok, a vallási vezetők, a szociális körök beavatottjai mind üldözték a keresztényeket, azonban a szegényeket, a peremembereket, a vallási tekintetben számkivetetteket, a szociális értelemben véve lenézetteket csak úgy vonzotta a vallás, amely tárt karokkal fogadta őket. Amikor üldöztetéssel és nehézségekkel szembesülünk, akkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a hitünk elsősorban a gyengék és nem pedig a hatalmasok hite. Az egyház tanúja kivívta azok nemtetszését, akik kényelmesen berendezkedtek földi életük során, annál inkább vonzotta azonban azokat, akik felismerték, mennyire szükségben vannak. 

Áldottak vagyunk, ha hitünk és elköteleződésünk tettei zaklatást vonnak maguk után, és arra vagyunk elhívva, hogy áldjuk azokat, akik eképpen bánnak velünk. Ahelyett, hogy visszaütnénk, erőszakkal fordulnánk feléjük vagy zaklatással felelnénk, az a dolgunk, hogy a javukat és boldogulásukat munkáljuk. 

Köszönöm, Istenem, hogy velünk vagy a szenvedésben. Adj erőt, hogy az üldöztetésre áldással és szeretettel tudjunk válaszolni. Nyiss lehetőséget arra, hogy a gyengéket szolgáljuk és áldjuk azokat, akik üldöznek bennünket.