BoldogmondásokMinta

Olvasd el: János 14:27

IMÁK: János 14:27

A béke, amit reménykedve várunk, amit a közösségeinkben gyakorlunk, és várjuk, hogy megvalósuljon az örökkévalóságban, az nem a világ békéje. „Békességet hagyok nektek“ - mondja Jézus, mielőtt készül magára hagyni a tanítványait. Ez a mondat, ami eredetileg egy jellegzetes zsidó búcsúzásnak hangzik, sokkal többet jelent annál. A héber nyelv shalomja sokkal mélyebb jelentéssel bír, mint az angol „peace“, vagyis béke. A shalom virágzást, teljességet jelent, egy világot, ami úgy működik, ahogy annak működnie kell.

Jézus itt nagy reményt ad a követőinek. A béke, amit a világ ad, uralom, háború és rombolás képét festi. A Római Birodalom azáltal tartotta fenn a békét, hogy vereséget mért mindazokra, akik megpróbáltak szembeszegülni vele. Mai világunk hasonlóan erőszakos és romboló módokon keresi a békét. Ez semmiképpen nem az a béke, amit Jézus ígér nekünk. Nem kell, hogy nyugtalankodjunk vagy csüggedjünk, mert ennek a világnak a békéje elmúlik, és valódi virágzás lép a helyébe. A reményünk nem a hódításban vagy a fölényben található, hanem abban, hogy az igazi teljességet keressük egy sérült világban.

Istenem, köszönöm békéd ígéretét. Nyugtasd meg a szívem és enyhítsd a szorongásaimat. Tanítsd meg a szívemet arra, hogy azt a békét keresse, amit Te ígérsz nekünk.