BoldogmondásokMinta

Olvasd el: Jeremiás 2:12-13

IMÁK: Jeremiás 2:12-13

A forró nyári napokon vízre van szükségünk. Sokszor mégis üdítőket, shake-et, jegeskávét választunk, amikor elepedünk a szomjúságtól. Tudjuk, mire van szükségünk, mégis másra esik a választásunk, mert azt hisszük, hogy az is oltja a szomjunkat. Jeremiás egy olyan népnek prédikált, amely tudta kicsoda Isten és mit tett érte, mégis vissza-visszatértek a bálványokhoz, amelyek nem adnak kielégülést. Tudták, hol ered az éltető víz forrása, mégis repedezett kutakat ástak maguknak, amelyekből elfolyt az a víz, amire pedig akkora szükségük lett volna.

Sokszor mi is egyéb forrásokhoz nyúlunk, enyhülésért vagy megelégedésért, mint a javak, kapcsolatok, teljesítmények, élvezeti cikkek. A repedezett ciszternához hasonlóan ezekről a lehetőségekről is hamar kiderül, hogy valójában mennyire töröttek és elégtelenek is ezek. Mégis újra és újra ezekhez fordulunk, mert azt hisszük, hátha majd most megadják azt, amire szükségünk lenne. Isten azt ígérte, hogy a Belőle eredő vízforrás soha nem szárad ki. Ha őszintén vágyunk Őrá, akkor mindig megelégíttetünk.

Istenem, annyira jó és hűséges vagy. Köszönöm, hogy megígérted, betöltöd a szükségeimet és kielégíted a vágyaimat. Taníts meg Hozzád fordulnom, amikor félek, ha megbántottak, vagy betöltetlenek a szükségeim.